Erdő Péter rémálma valóra vált. A kabinet már tavaly novemberben puhatolózott a történelmi egyházaknál a szociális és gyermekvédelmi intézmények egyházi kézbe adását illetően. Különös, hogy a bíboros, aki a Strasbourgban időközben elmeszelt egyházügyi törvény kapcsán nem szólalt meg, az illetékes államtitkárság újabb ötletéről értesülve már alapjogi problémákat emlegetett. A szekularizáció hívei is megirigyelhetnék frappáns és egyébként helytálló érvelését. Súlyosan aggályosnak találta a több százmilliárdos ágazat átadásának szándékát, mert így az „állam vagy az önkormányzat önkényes döntése szabja meg, hogy a nem az adott felekezethez, világnézethez tartozó emberek tömegei milyen vallási-világnézeti környezetben kénytelenek igénybe venni valamilyen szolgáltatást”.
A magyar katolikus egyház feje láthatóan tanult a korábbi iskolaátadásokat övező társadalmi felháborodásból. És nem osztja a szeged-csanádi egyházmegye püspökének, a stadionépítő Kiss-Rigó Lászlónak az álláspontját, aki már az oktatási intézmények felekezeti kézbe történő átjátszásában is történelmi lehetőséget látott. A honi szociális ellátórendszer infrastruktúráját tekintve a magyar egészségüggyel állítható párhuzamba. Semmi meglepő nincs abban, hogy a rendszeresen szociális érzéketlenséggel vádolt orbáni állam szabadulni kíván a lerobbant épületektől és az alulfizetett dolgozóktól. A kormány tulajdonképpen szétterítené most a felelősséget. Az átlagpolgár az átadás pillanatától kezdve az érintett felekezeteket fogja majd felelőssé tenni a szolgáltatások alacsony színvonaláért. Az egyházi vezetők pedig a legutóbbi népszámlálás adataiból már levonták a megfelelő következtetést: sokkal több veszteséget könyvelhettek el a Nemzeti Együttműködés Rendszerével való kollaboráció miatt, mint amennyit profitáltak belőle.
A közvélemény-kutatások rendszerint kimutatják, hogy a Fidesz-szimpatizánsok jó része vallásos és valamely történelmi egyház híve. Trón és oltár szövetsége azonban könnyen felbomolhat. Jól mérhető és látványos népszerűségvesztésük miatt az érintett felekezetek vezetői kénytelenek lemondani államegyházi ambícióikról. Ehhez járul még, hogy Orbán Viktor egyre több kérdés kapcsán kerül szembe a hivatalos egyházi állásponttal. A halálbüntetés visszaállításának felvetése a miniszterelnök részéről nem csupán az Európai Unióval, hanem a honi főpapokkal is valóságos konfliktust eredményezett. És a hazánk déli határán felhúzandó vasfüggöny sem egyeztethető össze Ferenc pápának a menekültek befogadására vonatkozó intelmeivel.
Jelzésértékű, hogy akik néhány éve még lelkesen részt vettek a társadalmi konszenzust mellőző alkotmányozásban és minden megszólalásukkal, illetve cinkos hallgatásukkal legitimálták a hazánkban jelenleg regnáló rezsim antidemokratikus intézkedéseit, most vonakodnak átvenni a számukra felkínált szociális ellátórendszert. És kétségeim vannak azt illetően is, hogy a 2018-as választási kampány időszakában a klerikusok vajon a korábbi hévvel biztatják-e majd a szószékről híveiket a kormánypártok támogatására.
