„A Miniszterelnökség a Magyar Nemzeti Bankkal egyetértésben kezdeményezi Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című festményének védési eljárását” – olvasható a Magyar Távirati Iroda Közleményében. A Golgota című festmény védési eljárása már meg is indult, eszerint a képekre kiviteli tilalom és állami elővásárlási jog vonatkozik.
Sajtóhírek szerint az az amerikai milliomos, akinek a tulajdona volt a Golgota, azzal a feltétellel engedélyezte a kép Magyarországra szállítását, hogy a magyar állam kötelezettséget vállalt arra, a milliomos ki is viheti majd az országból a tulajdonát. A képet Debrecenben kiállították, a tulajdonos pedig eladta egy másik műgyűjtőnek, aki, mint nyilatkozta, kereskedelmi célból vette meg, abban bízott, hogy emelkedni fog a festmény ára. A magyar állam tett is neki egy vételi ajánlatot (6 millió dollár), de ezt a gyűjtő kevesellte. Ez idáig teljesen rendben van, egy üzletbe azért fog bele valaki, mert nyerni akar rajta, ha pedig túl sokat kér, nem nyer. Ez az üzlet kockázata. Ez az üzlet nem jött össze. Erre a tulajdonos haza akarta vitetni a képet Amerikába, mire mi sebtiben védetté nyilvánítottuk azt, így aztán a festménynek itt kell maradnia. És talán azért, hogy koncepciónak látszódjék a dolog, a Krisztus-trilógia másik két festményét is védetté kívánják nyilvánítani.
Ha a gyűjtőnek csakugyan van a birtokában egy írásos nyilatkozat arról a magyar állam részéről, hogy Munkácsy képét elviheti, és bírósághoz fordul, akkor nagyon sok pénzt kell majd fizetnünk kártérítésként. Természetesen közpénzt.
A Krisztus Pilátus előtt egyébként a festészet történetének talán legelső, de mindenképpen egyik első olyan alkotása, amelyen Jézust emberként, esendő emberként ábrázolják. Korábban a keleti kereszténységben szigorú ikonográfikus kötöttségek, a nyugati kereszténységben pedig szigorú konvenciók szabták meg, milyen módon lehetett megjeleníteni a Messiást. Munkácsy azonban másként gondolkozott. „Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni” – nyilatkozta.
Munkácsy Mihály egy-egy kép megfestésére nagyon alaposan felkészült, részletes előtanulmányokat végzett. Párizsban kivándorló orosz zsidókat kért fel arra, hogy jelmezt öltsenek és modellt álljanak a monumentális festmény mellékszereplőihez. A Golgota című festmény „főszerepéhez” felkért modell azonban nem vállalta a keresztrefeszítést, ezért a békéscsabai múzeum birtokában levő fénykép tanúsága szerint önmagát feszíttette keresztre, és az erről a beállított jelenetről készített felvétel alapján alkotta meg a művét. A test tehát Munkácsyé. De kit ábrázol az arc?
Jézus portréjához a festő sokáig kereste a modellt. A Krisztus Pilátus előtt című monumentális festményen ez a személy pontosan látszik, az ártatlanul megvádolt, megkötözött, védtelen igaz ember bátor és nyugodt tekintete a festmény egyik fókuszpontja, ez ütközik a trónszéken ülő hatalmasság, Pilátus zavarodott arckifejezésével. A drámai mű sikere tehát nagyrészt azon állt, hogy tud-e találni olyan modellt Munkácsy Mihály, aki hiteles személy, akiről sugárzik, hogy jószándékú és igaz ember.
Ez a személy Kármán Mór pedagógus, neveléstudós, a magyar iskolarendszer megújítója volt. Kármán Mór szegedi kiskereskedő családban nőtt fel, rabbinikus tanulmányokat folytatott, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett és a budapesti egyetemen pszichológiát, etikát és pedagógiát oktatott. Ő hozta létre az első gimnáziumi gyakorlóiskolát, ő írta a főgimnáziumi szabályzatot, ő teremtette meg a modern magyar középiskolát. Munkássága elismeréseként nemességet kapott, az ország szeretettel és tisztelettel vette körül nagy fiát. Munkácsy Mihály pedig őt kérte fel, hogy álljon modellt Jézus alakjához. Egy boldog kor, amelyben az emberi teljesítmény és a karakter számított.
Később a megítélés szempontjai változtak. Kármán Mór fiának, Kármán Tódornak (a helikopter feltalálójának és a szuperszonikus repülés kidolgozójának) már el kellett menekülnie innen. De hát az már egy másik korban történt, amelyre ma nagyon sokan és nagyon nagy lelkesedéssel emlékeznek. Ez legyen az ő dolguk. Számomra az a „régi béke” a példaadó és vonzó idő, amikor hazánk elindult, hogy a rendi múltból átküzdje magát a nyugatias civilizációba. És ebben a korban együtt dolgozott Jókai Mór és Horn Ede, Andrássy Gyula és Falk Miksa, Munkácsy Mihály és Kármán Mór.
Aki egyébként egy anekdota szerint (ami Raj Tamás kitűnő gyűjteményében is olvasható), amikor felismerték az arcvonásait a világhírű festményen, azt mondta: „Krisztus már régen példaképül szolgál nekem, de hogy valaha én szolgáljak mintául Krisztusnak, azt sose hittem volna.”
Végződjön tehát bárhogyan kormányunk etikai szempontból problematikus kísérlete a festmény olcsó megszerzésére, magát a művet több okból is nagy tisztelettel kell szemlélnünk. Egyrészt mert gyönyörű, esztétikai értéke, drámai üzenete mindannyiunknak fontos. Másrészt mert az egyik legnagyobb magyar pedagógus arcvonásait őrzi.
