Látom lelki szemeim előtt Magyarország elnökét, ahogyan cserkészkalapban, cserkészingben, nyakkendőben, cserkész nadrágocskában fogadja az ENSZ főtitkárának gratulációját. Kijár neki az elismerés a messzi távolban élő Ban Ki Mun főtitkártól, aki videó üzenetben veregette meg a kitűnő eredményt elérő környezetvédő pajtások képzeletbeli vállait. Áder pajtásét is, és személyében Magyarországét, amely élen jár a környezetvédelemben, a klímaváltozás megelőzésében. „Együtt tapossuk a jövőbe vezető utat…”
Milyen közös utat tapos Áder János és az ENSZ főtitkára? Talán arra gondolhatott Ban Ki Mun, hogy ő lehetett az a megszállott környezetvédő államfő, aki megvédte a bánáti bazsarózsákat. De nem, az nem ő volt. Az az elődjének a hobbija. Talán megtagadta annak a törvénynek az aláírását, amely adót akart kivetni a napenergiából áramot termelő berendezésekre? Nem, nem. A törvény átment a kezén, aláírta. Megvétózta az Orbán kormány-struktúráját, amiben nemhogy minisztere, de még államtitkára sincs a környezetvédelemnek? Erről sem tudunk, hiszen aláírta.
Valami nagyot azért csak kellett tennie a főtitkári dicséretért. A hírecske végén ott van elbújtatva a válasz: a magyar államfő az ENSZ világméretű klímavédelmi akciója keretében vezető szerepet vállalt az elektronikus aláírásgyűjtésben. Ez elképzelhető. Ami az aláírásokat illeti, abban Áder elnök tényleg jó. Majdnem olyan jó, mint „doktor” elődje volt. Már csak azt kellene tudnunk, hol és hány aláírást gyűjtött a környezetvédelem kiemelkedő magyar harcosa.
De ez egy ideig még titok marad. Ahogy a paksi terveket, lehet, hogy ezt is évtizedekre titkosítják.
