Fekete elmondja, hogy tőle a liberalizmus ideológiája tökéletesen idegen. Az ő magánéleti tevékenysége sokszor abból is indul ki, hogyan lehet annak az ellenkezőjét megcsinálni, amit a liberalizmus állít. Szerinte a liberalizmusnak az az ellentéte a kultúrában, amit az Akadémián csinálnak. Megkísérlik a vonzáskörükbe hozni azokat a művészeket, akik a magyar művészet múltját kiindulópontnak, a magyar művészet jelenét missziónak tekintik, és a magyar művészet megtervezésében, kidolgozásában részt akarnak venni.
Nagyon komolyan – még fizikai kockázatokkal is vállalva -, arra tette fel az életét, hogy olyan legyen az Akadémia, ami minden magyar művészembernek, értelmiséginek, látogatónak egyformán örömet tud okozni. Ebben a tekintetben azt a lélektani státuszt szeretné elérni, amit a Magyar Tudományos Akadémia elért, hogy nem vádolják azzal, hogy akármelyik bandaszellemnek ki van szolgáltatva. Állítja, hogy három éve nem ástak ki semmiféle harci bárdot. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiával viszont nem találnak közös hangot. Fekete szerint a nemzeti a helyes irány.
A teljes interjú a Népszava holnapi számában olvasható!