Bulgária
határán 2014 júliusának készült el a harminc kilométeres fal, amelyet kilenc hónapon át építettek, s a Törökország felőli illegális bevándorlást kívánják megakadályozni vele. A szíriai polgárháború óta egyre több közel-keleti menekült Bulgárián keresztül próbál meg az Európai Unió országaiba jutni. Angel Najdenov akkori bolgár védelmi miniszter 2013. október 24-én rendelte el három méter magas fal építését a törökországi határnál. Átlagosan naponta körülbelül száz illegális bevándorló érkezik Bulgária területére. Szófia ugyan egyelőre nem tagja a schengeni övezetnek, mégis külső, török határa az Európai Unió határa is. Az úgynevezett védőkerítést azokon a szakaszokon - Leszovo és Krainovo között - építették, ahol a menekültek 85 százaléka lépte át az ország határát. A „fal” építésének megkezdése óta a menekülteknek Szvilengrad határátkelőnél kell beutazniuk az országba, mert így törvényesen regisztrálhatják őket. A kerítés építésének költségei elérték a 2,5 millió eurót. A hidegháború idején Bulgária 143 kilométer hosszú szögesdrót-kerítést emelt, hogy megvédje a Törökországgal határos, 210 kilométer hosszú területet. Az ottani "vasfüggöny" nagy részét azonban lebontották, amikor az ország 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz.
Görögország
2012 decemberére készült el a török határszakasz egy részén épült kerítéssel. Ennek összköltségei elérték a 3,2 millió eurót. A munkálatokhoz 6000 köbméter betont, 800 tonna acélt és 370 kilométer különféle minőségű acéldrótot használtak fel. Görögország 2012 tavaszán kezdte meg a 12 és fél kilométer hosszú és három méter magas kerítés építését. Athén - Szófiával ellentétben - a schengeni övezet tagja. Hrisztosz Paputszisz, a görög állampolgárok jogaiért felelős korábbi miniszter szerint csak 2012-ben több tízezer illegális bevándorló érkezett az országba, jelentős részük Törökország felől. A görög-török határ hossza mintegy 200 kilométer.
Az északkeleti szakasz az Evrosz folyó körzetében földrajzi adottságai miatt különösen nehezen ellenőrizhető. Már csak azért is, mert a területen megannyi akna lapul, melyek egy része az első Balkán-háborúból (1912-1923), illetve a 70-es évekbeli ciprusi válság idejéből származik. A törökországi Edirne és a görög Oresztiada közötti szakasz azonban biztonságos. Itt az afrikai és ázsiai menekültek könnyen juthatnak el az EU területére. Az Unió határőrizeti ügynöksége, a Frontex adatai szerint naponta átlagosan majdnem háromszázan érkeztek Törökországból Görögországba csak ezen a szakaszon. Az athéni központú Bevándorlók és Menekültek Szociális Szolgálata nevű nem kormányzati szervezet korábban arra figyelmeztetett, hogy az EU "az európai erődítmény külső falait kívánja felépíteni", s a kerítés "az európai apartheid jelképes megnyilvánulása".
Spanyolország
a Schengeni Egyezmény 1995-ös életbelépését követően, az uniós belső határellenőrzés megszüntetésekor kényszerült rá arra, hogy kerítéssel vegye körül az afrikai kontinensen fekvő, Marokkó területébe beékelődő két enklávéját, Ceutát és Melillát. Az észak-afrikai illegális menekültek számára ez a Spanyolországhoz tartozó két terület jelenti a kaput az Európai Unióba, s ezért bármi áron is igyekeznek átjutni a magas vaskerítéseken. A madridi belügyminisztérium adatai szerint a két enklávé körüli kerítésre és a biztonsági rendszerek megerősítésére 72 millió eurót költöttek 2005 és 2013 között. Ceuta körül 8,4 kilométer hosszú a kerítés, Melillánál több mint 11 kilométeres. A legsúlyosabb incidens 2005. szeptember 29-én robbant ki, amikor a kerítésen kívül várakozó migránsok megrohanták a kerítést, a spanyol határőrök gumilövedékekkel, a marokkói katonák éles puskatűzzel próbálták megakadályozni az illegális bevándorlók bejutását, legalább 13 ember meghalt, több mint ötvenen megsebesültek. Melilla körül akkor háromról hat méterre magasították meg a kerítést 31 millió euró költséggel. A rendszer fenntartása évi 1,3-1,6 millió euróba kerül a spanyol belügyminisztériumnak. 2013-ben 390 illegális bevándorló jutott be, 2013-ban 830 afrikai menedékkérő mászott át a kerítésen. 2004 és 2013 között Melillánál mintegy 15 ezer, Ceutánál mintegy 12 ezer illegális bevándorlót regisztráltak.
Törökország
többször is bírálta a bolgár és görög falépítést, ám Ankara már 2014 januárjában bejelentette, hogy az egyre aggasztóbbá váló szíriai biztonsági helyzet miatt falat emel a 900 kilométer hosszúságú szíriai határszakasz egy részén. Az eredeti közlések arról szóltak, olyan pusztán humanitárius okokból emelik a falat, mivel olyan területekre építik, ahol aknák fenyegetik az illegális bevándorlók életét.
Törökország előzőleg a „nyitott kapuk” politikáját hirdette meg a szíriai polgárháború kapcsán. Ennek következtében százezrek áramlottak az ország területére. Sok bűnöző, csempész is török területen lelt menedékre. A török kormányzat ezért 2014-ben felgyorsította a fal építésének folyamatát: Hatay tartományban hordozható betonfalat emeltek. A három méteres betonkolosszust a szíriai határvárossal, Kusaklival szemben telepítették. A későbbiekben ezen a részen 1200 méteres falat építenek, amelynek súlya meghaladja a kilenc tonnát. Hasonló falat hoztak létre a szíriai város, Atmer közelében, valamint az idén januárban Gazianteptől délkeletre is. Bár Nusaybin és Qamisli körzetében is kerítést akartak létrehozni, a tervekkel szemben mind Törökországban, mind pedig Szíriában tiltakozó megmozdulásokat tartottak.
Az összeállítás a következő oldalon folytatódik!
