"Túl gyakran módosul az adótörvény, ami a rendszer stabilitását és kiszámíthatóságát veszélyezteti, valamint feleslegesen növeli a vállalkozói szektor pénzügyi és az adminisztrációs terheit" - ez a kritikus mondat akár egy magyarországi ellenzéki képviselőtől is származhatna, de egy szlovákiai politikai párt vezetőjének szavait idéztük. A bírálat időpontja sem közömbös: 2015. június 4-ikén történt, amikor a hazai NER-kormány a nemzeti összetartozás jegyében megemlékezésre próbálta rábírni a magyarokat határainkon innen és túl, ugyanakkor északi szomszédunknál az adószabadság napját tartották, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül.
Az adószabadság napja mozgó "ünnep". Egy-egy országban akkor tartják, amikor a bérből és fizetésből élők megszabadulnak az adófizetés "rabságából". Ezt úgy kell érteni, hogy kiszámolják átlagos adózók éves terhét, járulékait, és amikor a jövedelme ezt az összeget meghaladja, formálisan megszabadul, és attól kezdve már magának "dolgozik". Szlovákiában ez a nap idén június 4-ére esett, tavaly ez három nappal rövidebb volt, nekünk július közepéig kell várni a jelképes "felszabadulásra". Mindössze három országban nagyobb az átlagos adóteher, mint nálunk, többek között Franciaországban és Ausztriában, Belgiumban például csak augusztusban ünneplik meg, hogy már kizárólag maguknak és nem az adóhatóságnak dolgoznak az emberek. Aligha meglepő, hogy Ciprus - miként ez egy adóparadicsomhoz illik - már márciusban eljutott az adószabadság boldog állapotába.
A kormánypárti képviselők tegnap rábólintottak a 2016. évi hazai adóváltoztatásokra. A kevés módosulás láttán akár még örülhetnénk is, változatlanul maradó szabályok a stabilitás jeleit hordozzák magukon. Az állandóság ezúttal merevséget, a piaci törvények érvényesülésének negligálását jelenti, és ez már kevésbé üdvözlendő. Az elhibázott társadalom- és gazdaságpolitika újabb esztendőkre történő prolongálása korántsem a Fidesz-KDNP választási programjának beteljesítését jelenti, ugyanis ilyen nem volt. Sokkal inkább az egykulcsos személyi jövedelemadóhoz történő makacs ragaszkodást. A gazdagok és szegények közötti jövedelemkülönbségek elmélyítését szolgálja.
