A vártnál egy hajszállal jobbak lettek a GDP adatok, kivéve a mezőgazdaságot és a beruházásokat - derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb jelentéséből.
Az első negyedévben 3,5 százalékkal nőtt Magyarország bruttó hazai terméke 2014, hasonló időszakához képest, az előző negyedévit pedig 0,8 százalékkal haladta meg. A szakemberek előzetesen 3,4 százalékos éves és 0,6 százalékos negyedéves növekedésre számítottak.
A mezőgazdaság teljesítménye, ellentétben az iparral nem növekedett, hanem 11,6 százalékkal visszaesett. Az agrárium ugyan a magyar GDP-nek mindössze 4 százalékát adja, de így is a kétszerese az európai átlagnak. Ráadásul az elmúlt években előfordult, hogy 0,5-0,7 százalékkal növelte, vagy éppen csökkentette a bruttó hazai terméket. Idén várhatóan kissé csökkenti majd a GDP-t a mezőgazdaság. Még ez sem lenne tragédia, a baj a rendkívül nagy kilengésekben keresendő - jegyezte meg a Népszavának Némethné Pál Katalin kutatásvezető. A kiugró teljesítménykülönbségek az agrárium viszonylag szerény arányai ellenére is befolyásolják a GDP alakulását.
A magyar mezőgazdaság teljesítményének ingadozásában sok egyéb mellett szerepet játszik a jelentős részben elmaradott agrotechnika. A nálunk fejlettebb mezőgazdasági országok sem védettek az időjárás viszontagságaitól, de mégis jóval kisebbek az eltérések az éves összehasonlításokban. Ugyanis a korszerűbb technológiákkal képesek bizonyos mértékig kiegyenlíteni az időjárás változásait.
Súlyos hiányossága a hazai mezőgazdaságnak például az öntözés hiánya. Legalább 200-250 ezer hektár öntözésére lenne lehetőség, de alig 60 ezer hektárt öntöznek. Ez ma már nem csak a kertészeti ágazatokban lenne fontos, hanem akár a gabonatermesztőknek is élni kellene ezzel a lehetőséggel. Még akkor is, ha hektáronként a takarékos csepegtető öntözőrendszer kiépítése 150-200 ezer forintot is fölemészthet. Korábban még talán magyarázható volt a gazdák ódzkodása az öntözéstől, mert jó néhány teher, vízdíj, egyéb költség terhelte az a technológiát. Ezek nagy része azonban mára megszűnt. A nálunk szerencsésebb országokban ma már a búza- és kukoricatáblákat is öntözik, így mérsékelve egyebek mellett a globális éghajlatváltozás okozta hátrányokat. Magyarország megtiltotta a génmódosított (gmo) vetőmagok használatát, emiatt a jelenleginél szárazság tűrőbb fajták sem igen terjedhetnek el. A terméshozamok pedig az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok miatt inkább stagnálni, esetleg csökkenni fognak, nem növekedni.
A magyar lónak persze nincsen háta, csak két túloldala. Az öntözési társulások kötelező díjának megszüntetésével már annyi pénz sem jut a csatornák, szivattyúk karbantartására, mint az elmúlt évtizedekben. Sok helyen ráadásul az elvezető árkokat hozzászántották a haszonnövény táblákhoz, csak azzal nem számoltak, hogy ezzel meg a talajvíz elvezetése szűnhet meg. Természetesen az is érthető, ha a legtöbb gazda nem szívesen invesztál jelentős összegeket a termelésbe, ha nem tudja, ki fogja learatni a termést. (Lásd Kishantos példáját. Igaz, ott nem learatták az új bérlők a biotermesztésben elvetett gabonát, hanem elpusztították.)
A GKI kutatásvezetője szerint a bizonytalansághoz hozzájárul a legalapvetőbb agrár termelőeszköz, a föld adásvételének erőteljes szűkítése. Kiszámíthatatlan a hamarosan lejáró tartós bérleti szerződések sorsa is. Ki áldozna jelentős összegeket a gazdaságába ha holnap egy tollvonással elvehetik tőle, vagy nem az nyeri a pályázatot, aki esetleg évtizedek óta gazdálkodik rajta, hanem olyan valaki, aki csak az uniós támogatások miatt "váltja ki a paraszt ipart".
Némethné Pál Katalin szerint jelenleg a hazai agrárrendszer torz és nem gondoskodik a biztonságos mezőgazdálkodás feltételeiről. Ő is szóvá tette, hogy sokan minél kisebb energiával, minél nagyobb támogatásra pályáznak. Ez azért is baj, mert ez az ágazat sikertörténet is lehetne, de sok tekintetben inkább nemzeti szégyen - fogalmazott a kutatásvezető. Igaz, a politika kormányoktól függetlenül jelen volt a mezőgazdaságban, de azért hosszú évek munkája van a jelenlegi káoszban. A tulajdonviszonyok politikai alapon történő erőszakos átrendezése helyett a piaci sikereknek kellene elsőbbséget kapniuk.
A hivatalos szólamokban lehet arról beszélni, hogy a családi, a kisbirtok aránya legyen 80, a nagybirtoké 20 százalék. Csakhogy vannak olyan agrárgazdasági törvényszerűségek, amelyeket nem lehet megerőszakolni. A szántóföldi növénytermesztés üzemmérete általában 300 hektár, ettől kezdve nyújt megfelelő nyereséget. Az alatt előbb-utóbb tönkremegy a gazda. A szántóföldi növénytermesztés tetszik, nem tetszik, közép- és nagybirtokra való, mégis sok helyen próbálkoznak vele néhány tíz hektáron is. Bár kétségtelen, az uniós támogatás ezekre a földekre is jár, csak éppen emiatt nem ösztönzi a gazdát a minőségi termelésre. Minél olcsóbban megússza a "gazdálkodást" annál több marad a támogatásból. Nem gazdasági szempontok döntik el, hogy ki és mit, illetve mennyit termel, ennek következménye a mára kialakult katasztrofális helyzet. Ez pedig már megjelenik az agrár GDP teljesítményében is.
Valamivel kisebb ebben az évben a gabona vetésterülete is, de a várhatóan kevesebb termés sem nyomja feljebb az árakat, mert a magyar terményárak a világpiaci mozgásokat követik. Márpedig 2015-ben valószínűleg nem lesz a 2012-eshez hasonló, szinte az egész északi féltekét sújtó aszály. Ez a fogyasztóknak lehet jó hír, a termelőknek annál kevésbé. A GDP bővülését a mezőgazdaság teljesítménye, az árak stagnálása, csökkenése is fékezheti.
Némethné Pál Katalin szerint az egyik megoldás lehetne, ha a politikai helyett újra bevezetnék a piacgazdaságot a mezőgazdaságban is.
Gyorstalpalón diplomázó "parasztok"
A korszerű gazdálkodáshoz elengedhetetlenek a kiművelt emberfők. Több évszázados hagyománya van Magyarországon az agrárértelmiségi képzésnek, ám újabban egyre kevesebben jelentkeznek agrárszakképzésre. Éppen a kormányzati politika, a földforgalmazás korlátozása miatt egyre több a "gyorstalpaló paraszt", a leendő földműves jószerivel csak a vizsgán találkozik az oktatókkal. Egy lapunknak nyilatkozó gazdatanfolyam oktató elmondta, ha nem is általános, de előfordul, hogy ezek a vizsgák nem jelentenek túl nagy megerőltetést a delikvensnek. Aki befizeti a 150-180 ezer forintot, és például félév alatt elvégez egy tanfolyamot, akár aranykalászos gazdaként máris jogosult lesz termőföld vásárlásra. Ha megfelelő kapcsolata van a legtöbb helyen a helyi agrárkamarai emberekkel, vagy ahol már megalakult, a földbizottsággal, ha nem is tudja megkülönböztetni a zabot a rozstól, akkor is termőföldhöz és hektáronként 45-50 ezer forintos uniós támogatáshoz juthat - akár tulajdont szerez, akár béreli azt a darab földet. Az állami területek esetében pedig számos példa igazolja, hogy a sok évtizedes gazdálkodói múlt és gyakorlat sem jelent előnyt. Sokkal fontosabb a politikai megbízhatóság és a jó kapcsolatok. (Lásd az állami földpályázatok tetőfedő, építési vállalkozó, gyógypedagógus és egyéb foglalkozású nyerteseit.)
Ezzel egyebek mellett az a baj, hogy egyre kevesebb megfelelő szaktudással rendelkező ember marad a magyar mezőgazdaságban, ami előbb-utóbb éreztetni fogja a hatását a termelésben, a teljesítményben, végső soron a GDP alakulásában.
A kép már jelenleg sem rózsás, hiszen egy felmérés szerint a hazai agráriumban a termelőknek még a 20 százaléka sem rendelkezik mezőgazdasági végzettséggel. Ez azt jelenti, hogy a népesség 2 százalékának, mintegy 200 ezer embernek van valamilyen mezőgazdasági szakképesítése. Ez még akár biztató adat is lehetne, csak sajnos az agrárvégzettségűek többsége már pályaelhagyónak számít. A számok azt mutatják, hogy a kormányzat első számú agrár közellenségének kikiáltott mezőgazdasági üzemek vezetőnél a legjobb az arány, ott a vezetők háromnegyedének van valamilyen szakirányú végzettsége. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egy korábbi vizsgálata szerint a szakirányú végzettségű vezetők közül 60 százalék felsőfokú, 31 százaléknak középfokú, 9 százaléknak pedig alapfokú szakképzettsége volt. A 400-500 ezer egyéni gazda és segítő családtagjainak - a kormány célközönségének - viszont 10 százaléka rendelkezett valamilyen mezőgazdasági szakmai végzettséggel, többségük közép- és alapfokú agrár intézményben tanult, csupán ötödük rendelkezik felsőfokú agrár végzettséggel.
Különösen gond, hogy egyre kevesebb fiatal hajlandó átvenni az elődöktől a gazdaságot, a sok bizonytalanság és a hétvégéket és ünnep napokat nem ismerő munka miatt.
Kivéreztetnék az állattartást
Az agrárium idei első negyedéves jelentős visszaesését főként az állattartás, illetve a vele kapcsolatos szolgáltatások okozták - említette a Népszavának Raskó György agrárközgazdász, mezőgazdasági társaság vezető szerint. Elképzelhetőnek tartotta, hogy 2015-ben az agrárium a GDP-nek nem 4, hanem csak 3 százalékát adja.
Idén a tavalyi 5,2 millió tonna búzánál akár 1 millió tonnával kevesebb teremhet, mert elmaradt az áprilisi csapadék, nem tudott megfelelően bokrosodni a növény, "belelátni sok helyen a sorokba" - mondta az agrárközgazdász. Májusban pedig amikor már megindult a virágzás, későn jött az eső. Az 1,1 millió hektáros vetésterület is csökkent 3 százalékkal, több mint 30 ezer hektárral, az uniós zöldítési program következtében - az előírások alapján kötelező parlagon kell hagyni a terület egy részét. Ugyanez érvényes a kukoricára is.
A növénytermesztés és az állattenyésztés aránya tovább romlott és ma már 70-30 százalék, a kívánatos 50-50 százalék helyett. Ez azért gond, mert a növénytermesztés jóval kitettebb az időjárás viszontagságainak, ezért is kiugróak az eltérések akár két év összehasonlításában is a termésátlagok és az agrárium GDP-hez való hozzájárulásában. A hazai tejágazat például egyre nagyobb bajba kerül. Az unió idén áprilistól megszüntette a tejkvótát, s a nagy európai tejtermelő országok, Dánia, Hollandia, Németország idejekorán fölkészült az új helyzetre, fokozta termelését.
Az agrárközgazdász arra figyelmeztetett, hogy 3-4 év múlva nemcsak emiatt, hanem a kormányzati agrárpolitika miatt is jelentősen csökkenhet a magyarországi tejtermelés. Az európai és a világ tejtermelésének növekedése miatt egy év alatt 23 százalékkal csökkentek a tej felvásárlási árak. Az évi átlagos 1,8 milliárd literes termelés mellett átlagosan 25 forinttal kevesebbet kaptak a gazdák, vagyis az ágazatból nagyjából 45 milliárd forint hiányzik. Ezt fejelte meg a kormány azzal, hogy elvonta az 1200 hektár fölött járó uniós jövedelemkiegészítő támogatást, ami elsősorban a tejágazatot sújtja, s ezzel további mintegy 18 milliárdot von el a tejtermelőktől. Az agrár-környezetgazdálkodási támogatás megvonása újabb nagyjából 20 milliárdos léket vágott a bevételeken. A kormányzat így padlóra küldheti a tejágazatot - hangsúlyozta Raskó György.
A hivatalos propagandával vitatkozva az agrárszakember kifejtette, a sertéstartás is veszteséges, ráadásul az állomány növekedése elsősorban annak köszönhető, hogy az áfa 17-ről 5 százaléka csökkentése "kifehérített sok fekete disznót". Előkerült a "semmiből" majd' 60 ezer koca.
A 2015-2017. között lejáró állami földbérlet szerződések lejártával 300-400 ezer hektárt is kivonhat a kormány a mezőgazdasági társaságok használatából. Ez is tovább csökkenti majd az agrárium hozzájárulását a GDP-hez. A területelvonás is a szarvasmarha tartókat érinti a legérzékenyebben.
