Vita támadt arról, hogy mennyit ér a Pákh Imre tulajdonában lévő Golgota című festmény. Gyémánt László, Kossuth-díjas festőművész szerint, a Trilógia nem Munkácsy főműve, az tény. Úgy véli, érezni rajta az izzadtság szagot, azt, hogy verejtékkel állította elő. Ez látszik az ecsetvonásain is.
Arra a kérdésre, hogy a Golgota című festmény megér-e 9 millió dollárt, azt mondta, hogy az , hogy egy mű mennyit ér, attól függ, hogy mennyiért kapható, és a vevők mennyit hajlandók áldozni érte. Tehát, ha valamit nemzeti értéknek gondolunk, akkor annak lehet nagy értéke, függetlenül attól, hogy milyen a művészi értéke. Gyémánt egyébként jó festőnek tartja Munkácsyt, például A vak Milton műveit diktálja leányainak című képét kimondottan szereti.
Magyar György ügyvéd élő szóban és pontosan, jogásznyelven is megfogalmazta lapunk számára a véleményét. Szerinte dicséretes a Munkácsy Trilógia egyben tartására valló szándék, de a módszer balkáni. Ha az állam bejelenti, hogy valaki javait megvédi, jobb, ha az illető azonnal csomagolni kezd. Ebben az ügyben az állam a közhatalmi pozícióját használja ki, előnyös üzlet érdekében.
Az állami trükközés helyett érdemesebb lett volna, egy tisztességes vételárban megállapodni a tulajdonossal. Jogász nyelven a következőket fogalmazta meg. "A 2001. évi LXIV. évi törvény a kulturális örökség védelméről lehetőséget teremt arra, hogy pótolhatatlan és kiemelkedő jelentőségű képet a hatóság védetté nyilvánítson. A kulturális javak védetté nyilvánítási eljárása hivatalból indul.
Fontos tudni, hogy a védetté nyilvánítási eljárás alól az adott ügyre vonatkoztatva akkor van kivétel – tehát nem lehet a képet védetté nyilvánítani –, ha azt az országba visszaviteli kötelezettséggel hozták be. Nem tudjuk, hogy a behozatal során a kép tulajdonosa e vonatkozásban milyen megállapodásokat kötött és biztosította-e ezt a bizonyos visszaviteli kötelezettséget. Ha ez nem áll rendelkezésére, akkor elindulhat a védetté nyilvánítási eljárás.
Ilyen védetté nyilvánított tárgy bármilyen elidegenítése csak az Örökséggazdálkodási Központ előzetes hozzájárulásával lehetséges. Az esetleges elidegenítés engedélyezéséről a hivatal szakértői vélemény alapján dönt. Fontos tudni, hogy a kérelmet elutasíthatja a hivatal, ha az elidegenítés csökkentené a művészeti tárgy értékét. Egyébként a védetté nyilvánításról közigazgatási határozatot kell hozni, amely ellen van jogorvoslat, akár a bíróság előtt is megtámadható."
Az állami döntés a védetté nyilvánításról azután született meg, miután Pákh, a festmény tulajdonosa a közelmúltban bejelentette, hogy szándékában áll elvinni a képet a debreceni Déri Múzeumból. Sikertelenségbe torkollott ugyanis a vételárról folytatott tárgyalása a vevővel, a Magyar Nemzeti Bankkal. A
képért a jegybank az Értéktár Program keretében 6 millió dollárt ajánlott, azonban a tulajdonos 9 millió dollárt kérne érte, illetve gyűjteménye letéti jogáért. A lapunknak adott interjúban Pákh - aki eredetileg azért vette meg a képet, hogy az együtt lehessen a Trilógia további alkotásaival - azt mondta, hogy 10 millió dollárról szóló külföldi ajánlattal rendelkezik.
"Elismerem, nem túl sportszerű módon, de az ország és a haza érdekében döntött a kormány” – értékelte a védetté nyilvánítási határozatot Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtökön tartott sajtótájékoztatóján.
A Trilógia a debreceni Déri Múzeumban látható. Pákh felajánlása révén 2013-ig letétként szerepelt a Déri Múzeum gyűjteményében. Az intézmény akkor kezdeményezte a letéti szerződés újabb egy évvel történő meghosszabbítását, erre azonban nem került sor. Tehát az elmúlt két évben, a letéti szerződés lejárta óta a múzeum a képet felelős megőrzés keretében tárolja, továbbra is fizetve a műalkotás biztosítási díját, valamint a nagyközönség számára a megtekintési lehetőséget.
Megkerestük a múzeum igazgatóságát, ahonnan a sajtóreferenstől, Dallos-Nagy Krisztinától az alábbi választ kaptuk: „Angi János igazgató úr nem kíván nyilatkozni a Munkácsy-kép kapcsán kirobbant vitában. A múzeum az elemek csatájában nem tudna érdemben megszólalni, így a kivárás technikája mellett döntött a vezetőség. Azt viszont leszögezhetjük: a Déri Múzeum nem aktív tárgyalópartner az ügyben.”
