Az iskolai szegregáció, az antiszegregáció és a deszegregáció kérdéskörével foglalkozott második napján az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) által életre hívott, Oktatási Esélyegyenlőség - Magyarország 2015 címet viselő konferencia, melynek meghívott előadói arra igyekeztek rávilágítani, hogy a roma gyerekeknél a hátrányok kialakulásában mekkora szerepet is játszik az elkülönített oktatás.
Magyarországon több, a romák oktatási hátrányaival foglalkozó átfogó elemzés is a kutatók meg a döntéshozók rendelkezésére áll, ezek közül is kiemelkednek Kertesi Gábor elemzései. A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója a tegnapi nap első előadójaként a roma fiatalok oktatási esélyeiről beszélt, mint mondta, a rendszerváltás után az etnikai szegregáció - jórészt a szabad iskolaválasztásnak köszönhetően - rohamos növekedésnek indult, a korábbi adatokhoz képest megduplázódott.
Ugyanakkor rámutatott: az 1990-es évektől egyre több roma fiatal kezdte meg középfokú tanulmányait, ám ezzel egy időben megugrott a lemorzsolódás mértéke.
- Gyakorlatilag minden második beiratkozott gyerek lemorzsolódik, a korai iskolaelhagyók főleg a szakiskolákból kerültek ki - mondta Kertesi. Szerinte a magas lemorzsolódási arány legfőbb okaiként az általános iskola végére elért tudás- és készségszintbeli lemaradást lehet megnevezni, a fiatalok oktatási teljesítményénél pedig nagy szerepet játszik a családok szegénysége, a szülők aluliskolázottsága: a legtöbb roma fiatal otthoni környezetében nem jut hozzá a készségei fejlődéséhez szükséges erőforrásokhoz. Mindezen pedig tovább ront a szegregálódás.
A kutatások azt bizonyítják, hogy azok a szegény roma gyerekek, akiknek van legalább egy középosztálybeli barátjuk, jobban teljesítenek és lényegesen kisebb eséllyel morzsolódnak le kortársaiktól. A szegregált környezet azonban szűkíti vagy akár teljesen meg is szünteti a többségi-kisebbségi fiatalok közti kapcsolatok kialakulásának lehetőségét. A kutató szerint a helyzet kezelését már általános iskolában el kellene kezdeni, az iskolarendszer átalakításánál oda kellene figyelni a roma tanulók viszonylag egyenlőbb eloszlására.
- Azonban nem elég csak megkeverni a gyerekeket, teljesen új pedagógiai és iskolán kívüli szabadidős programok megvalósítására is szükség van, tudatosan odafigyelve arra, hogy azokban együtt vegyenek részt a roma és nem roma gyerekek - mondta Kertesi, hangsúlyozva: az államnak ehhez biztosítania kell a megfelelő erőforrásokat.
- A deszegregációs programokat az állami iskolafenntartó, vagyis a Klik rendszerén is végig lehetne vinni, az egységes iskolai rendszer az ilyen munkának kedvező terepet teremthetne - erről már Szűcs Norbert, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa beszélt. Mintaként a már sokat emlegetett hódmezővásárhelyi modellt hozta fel, melynek keretein belül nemcsak egy szegregáló iskolához nyúltak hozzá, hanem az egész helyi oktatási rendszert átalakították.
- Az ilyen programok megvalósításához helyzetfelismerésre és együttműködésre van szükség. A konfliktusos helyzetek kerülése érdekében alaposan fel kell készíteni a helyi közösségeket, konkrét deszegregációs intézkedési tervet kell kidolgozni és ismertetni - hangsúlyozta a kutató.
Hozzátette: az elmúlt években bekövetkezett negatív társadalmi változások (mint a "jóléti sovinizmus" erősödése, a szegregációellenes közbeszéd gyengülése, a "szeretetteljes szegregáció" fogalmának legitimálása, a szegregációellenes rendszerek leépülése) mind a roma gyerekek elkülönített oktatásának felszámolása ellen hatnak. - Megfelelő mértékű társadalmi konszenzus nélkül a deszegregációs programok kudarcra vannak ítélve - mondta.
Sőt, Fórika László szerint egyes iskolák is érdekeltek abban, hogy szegregált intézmények is működhessenek, ezzel is tehermentesítve őket. Az AJBH főosztályvezetője elmondta: az oktatási szegregáció vizsgálata az ombudsman kiemelt feladata, ám munkájukat nehezíti, hogy nagyon kevés a konkrét panasz.
- A panaszok hiánya több dolgot mutat: egyrészt nem működik jól a nemzetiségi jogok érvényesítése, másrészt pedig a legérintettebbek jogtudatossága is hiányos, harmadrészt pedig a szülők gyakran fel sem ismerik a szegregációval járó hátrányokat, veszélyeket - mondta Fórika. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek vizsgálatok. A főosztályvezető felidézte a "csörögi esetet": a Pest megyei településen 2007-ben szétválasztották a vegyes osztályokat, a roma gyerekeket pedig egy olyan épületben különítették el, amelyet az ÁNTSZ is életveszélyesnek minősített.
Hasonló eset történt 2008-ban Putnokon - itt a roma gyerekeket verbális és tettleges bántalmazás is érte -, az ombdusman jelentése szerint a településen "minden ízben jogellenes" volt a kisebbségi oktatás szervezése. Vizsgálódtak Jászapátiban és Gyöngyöspatán is, az alapjogi biztos ajánlásait azonban szinte mindenhol elutasították, vagy ha figyelembe is vették, az utóvizsgálatok szerint azokból nem valósítottak meg semmit.
- Ma már látjuk, a gyöngyöspatainál rosszabbul működő intézmény nem létezik Magyarországon - mondta Fórika László, hozzátéve: rendszerszintű, komplex beavatkozásra lenne szükség, hiszen "az oktatási integrációnak nincs alternatívája".
Nemcsak az ombudsman ajánlásait hagyják figyelmen kívül Magyarországon. - Ezidáig egyetlen településen sem sikerült érvényt szerezni a roma gyerekek törvénysértő iskolai elkülönítésének megszüntetését elrendelő bírósági ítéleteknek - mondta Szendrey Orsolya. Az Európai Roma Jogok Központjának jogi referense Kertesihez hasonlóan rámutatott: a Kliknek kulcsszerepe lehetne a deszegregációs beavatkozások megvalósításában, fennállása óta azonban nem tett semmit a szegregáció ellen.
Szendrey hangsúlyozta: a Magyarországra is vonatkozó nemzetközi előírásoknak megfelelően az államnak a szegregált oktatás egyetlen formáját sem lenne szabad elfogadnia, azt sem a vallási nevelés, sem a szülői hozzájárulás nem teszi jogszerűvé. "Felmerül a kérdés: Magyarország biztosít-e hatékony jogorvoslatot az érintettek számára? Az elmúlt évek gyakorlata alapján úgy vélem, nem".