Túlzás lenne azt állítani, hogy Szerbia szélvész gyorsasággal haladna az Európai Unió felé. Ugyan 2014 januárjában, Brüsszelben megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Belgráddal, a 35 fejezetből azonban még egyet sem nyitottak meg. Pedig a tárgyalások megkezdésekor a felek még azt sugallták, hogy előreveszik a legkényesebb, 23. és 24. fejezet tárgyalását.
Ezek ugyanis a jogállamisági kritériumokkal, a szabadságjogi, bel- és igazságügyi, igazságszolgáltatási, közbiztonsági kérdésekkel foglalkoznak. Szakértők akkor megállapították, hogy Szerbia esetében stratégiaváltás figyelhető meg az Európai Unió részéről, mert korábban jórészt úgy időzítették az egyes fejezetek áttekintését, hogy előbb a könnyebb témákban tudjanak eredményeket felmutatni és "sikerélményt szerezni" - most viszont "mielőbb túl akarnak esni a nehezén".
Majdnem másfél év telt el az ünnepi bejelentés óta, de a jelek szerint sok előrelépés azóta sem történt. Továbbra sem nyitottak meg egyetlen fejezetet sem. Michael Davenport, az EU szerbiai delegációjának vezetője ezzel kapcsolatban tavaly decemberben azt közölte, nem kell meglepődni ezen, s különben is, semmiféle fennakadás nincs a Szerbiával folytatott csatlakozási tárgyalásokban, ez a folyamat „nagyon aktívan és dinamikusan” folyik.
Elmondta, igenis tudnak már eredményt felmutatni, mert véget ért az átvilágítás, áttekintették a szerb törvényhozásnak az európai előírásokkal való összehangoltságát a 23. csatlakozási tárgyalási fejezet kapcsán, jelenleg pedig az átvilágítás jelentésének elkészítésén dolgoznak.
Szavai szerint nagyon aktívan dolgoznak a 23 és 24 fejezetre vonatkozó akciótervek elkészítésén, az Európai Bizottság pedig előre megkapta a 23 fejezetre vonatkozó akcióterv tervezetét, amelyet részletesen áttanulmányoznak majd. „Azt hallottam olyan emberektől, akiknek tájékozottnak kellene lennie, hogy megtorpant a folyamat. Ez nem igaz” – szögezte le Davenport.
A szerb sajtó rendre felröppenti, hogy a csatlakozás feltétele Koszovó elismerése is lesz. Ezt azonban hivatalos uniós részről egyetlen alkalommal sem erősítették meg. Tavaly év végén mindenesetre a Vecernje Novosti azt írta, hogy Berlin 11 feltételt támasztott a csatlakozási tárgyalások megkezdése elébe. A lap szerint teljesíthetetlen feltételekről van szó, mert több is kapcsolódik Koszovó státusához, és ezekben ténylegesen is támogatják a déli „tartomány” függetlenségét.
Ezekben a feltételekben követelik a koszovói szerb községek közössége statútumának elfogadását, Pristina részvételét minden regionális fórumon, a koszovói útlevél elfogadását a szerbiai határon, valamint „téglaépítésű” objektumok létrehozását a határon.
A Vecernje novosti szerint Belgrád ezért átfogó diplomáciai akcióba kezdett több irányba is annak érdekében, hogy mielőbb megnyílhasson az első tárgyalási fejezet. Ez azonban nem történt meg, s hírek szerint a legjobb esetben is csak októberben majdnem két évvel a csatlakozási tárgyalások után nyithatják majd meg az első fejezetet.
Mi az ónos lassúság oka? Egyes vélekedések szerint ennek az az oka, hogy Szerbia az ukrajnai válság áldozatává vált, vagy legalábbis válhat. Az EU-ban ugyanis több ország komoly fenntartásokkal tekint a szerb-orosz barátságra. Nemtetszéssel fogadják, hogy Belgrád nem kívánja követni az EU Oroszországgal szembeni fellépését, nem akar csatlakozni a Kreml elleni szankciókhoz.
Gazdasági szempontból súlyos következményei lennének Szerbia számára, ha büntetőintézkedéseket vezetne be Moszkvával szemben, hiszen ezer szállal kötődik Oroszországhoz. Oroszországnak arra már persze nincsenek lehetőségei, hogy gazdasági szempontból talpra állítsa az ezer sebből vérző Szerbiát. Belgrád ezért nem adhatja fel csatlakozási terveit.
Aleksandar Vucic miniszterelnököt lehet azzal vádolni, hogy egykor a Szerb Radikális Párt (SRS) tagjaként ő is a nagy szerb ideológia képviselője volt, azt azonban senki sem vetheti a szemére, hogy ne tenne meg mindent hazája uniós integrációjáért. Hozzájárult a szerb-horvát és a szerb-boszniai viszony javításáért, rendre azt hangoztatja, előre kell nézni, s nem a múlt sebeit kell felemlegetni. Még Tiranába is elment, hogy Edi Rama miniszterelnökkel találkozzék. Nyilván egyik napról a másikra nem lesz kebelbarát a két egykori kormányfőből, de a vizit már önmagában fontos gesztus.
Vucic láthatóan nem támogatja Tomislav Nikolic egyértelműen oroszbarát politikáját. Egyetlen alkalommal sem illette dicsérettel az elnököt, hogy május 9-én részt vett Moszkvában, a Győzelem napja alkalmából megrendezett katonai parádén. Sőt, Vucic mintha mind nagyobb távolságot tartana Moszkvával szemben. Belgrádban bombaként robbant a hír, amely szerint a miniszterelnök megkezdi a tárgyalásokat Azerbajdzsánnal, hogy az Egyesült Államok által is támogatott gázvezetékből kapjon nyersanyagot.
Ez azért nem mindennapi hír, mert közismert, hogy Moszkva mennyire zokon vesz minden olyan lépést, ami gazdasági érdekeltségeit sodorhatja veszélybe. Vucic kijelentette, szó sincs arról, hogy veszélyeztetné a szerb-orosz barátságot, de „hazája érdekeit” kell szem előtt tartania. Sokatmondó az is, hogy Vucic a héten Washingtonba is ellátogatott, amely arra utal, mennyire fontosnak tartja a szerb-amerikai viszony javítását, ami az eltelt két és fél évtized alatt fagypontra jutott.
A szerb viszonyokat jobban ismerő államok megértőbbek a szerb-orosz viszony alakulása kapcsán. Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter például azt közölte, hazája pontosan tisztában van azzal, Belgrádnak mennyire fontos a Moszkvához fűződő kapcsolata.
Vucicnak ezt az igyekezetét előbb-utóbb az EU-nak is honorálnia kellene. Ezen az a tény sem változtat, hogy Vojislav Seseljt még nem adták ki Hágának. (Seselj botránya legalább annyira a hágai Nemzetközi Törvényszék felelőssége is, hiszen tavaly az ICTY hibájából engedték ki a scheveningeni börtönből.) Igaz, egyre több hír szól arról,hogy a rákkal kezelt radikális vezér egészségi állapota válságos.
Mintha az EU-ban sem lenne teljes egyetértés arról, milyen stratégiát kell követni Belgráddal kapcsolatban. Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter mindenesetre április végén Belgrádban úgy foglalt állást, senki nem módosított Szerbia Európai Unió felé vezető útjának feltételein. „Egyáltalán nem igazak azok az állítások, amelyek szerint Németország új feltételeket állít Szerbia elé. Németország a többi EU-s tagállamhoz hasonlóan érdekelt abban, hogy Szerbia az idén megnyissa az egyik csatlakozási tárgyalási fejezetet” – közölte akkor Steinmeier.
Olaszország az első fejezet gyors megnyitását támogatja. Ezt közölte Sergio Mattarella olasz kormányfő másfél héttel ezelőtti belgrádi látogatása során. „Támogatjuk azt az álláspontot, amely szerint mielőbb meg kell nyitni Szerbia EU-s csatlakozási tárgyalásait. Ez az EU érdeke, hogy így megőrizze a Balkán stabilitását” – fogalmazott Mattarella Nikolic szerb államfővel folytatott tárgyalását követően.
A fejezetek megnyitása mintha egyre inkább türelemjátékká válna. De belátható időn belül elmozdulásnak kellene történnie a kérdésben, mert ha ez nem következik be, a belgrádi kormány nehezen magyarázhatja meg a szerb közvéleménynek, miért sürgeti annyira az uniós integrációt. Ezzel persze alighanem tisztában van az EU is.
Nyilvánvaló, hogy Szerbia számára a Koszovóval való viszony rendezése a legfontosabb. Ezt Vucic is elismerte. Ez azonban nem egyszerű folyamat, hiszen Szerbiában a lakosság nagy része ma is magától értetődő: Koszovó Szerbia része. Ráadásul ezt az alapvetést szerb alkotmány is tartalmazza. A megkérdezettek 66 százaléka nem akarja elismerni a köztársaság függetlenségét, miközben 55 százalékos az uniós integráció párfogóinak aránya.
