Szerintem még a közmunkások is pontosan tudják, hogy kit kell megsüvegelni ahhoz, hogy holnap is kapjanak munkát. Ugyanígy vannak ezzel azok a vállalkozások is, amelyek vagy közbeszerzés, vagy uniós megbízatás után ácsingóznak. A legnagyobb baj az, hogy a „sajátos” magyar pályáztatási módszerek híre már fél Európát bejárta.
Persze némi fantáziára is szükség van, hogy valaki nagyot tudjon markolni a közösből. Ott volt például Farkas Flórián, meg a Híd a munka világába című ügyeskedése, amiről ki is derült, hogy nincs szó se hídról , se munkáról, csak lenyúlásról. A minap arról olvastam, hogy egy másik „okos csapat” az ifjú nemzedéket akarja sikeressé tenni potom 3 milliárd forintból. Valakik észrevették, hogy van egy csomó pénz az uniós kasszában, amit el lehet költeni a fiatalokra, nem kell mást tenni érte, csak meg „zenésíteni” a jelentkezést. Keríteni köré némi szakmai tartalmat, találni az illetékes helyen egy illetékest is, aki hajlandó megtámogatni a jelentkezőt, és hadd menjen!
Innen nézve meg is tudom érteni Lázár Jánost meg a pénzosztó apparátusát, hogy minden szalmaszálba belekapaszkodnak, nehogy az Altus, meg a köréjük csatlakozó külföldi szakértők, elkezdhessék firtatni ennek a „magyaros” pénzosztásnak a visszásságait. Épp elég borsot tör a kormány orra alá az OLAF, a csalás elleni szervezet, kell a fenének ehhez még a Gyurcsány is!
Mert azt fel sem tételezik, hogy az Altus igazgatóját, az egyetemi tanár Dobrev Klárát, talán nem a "bosszú" motiválja majd. Ők magukból indulnak ki.
