Csak úgy hajigálja elénk a gumicsontokat a kedves vezető. Aktivitása elképesztő. Minden nap van a propagandában jól alkalmazható programja. Ellátogat, találkozik, beszédet mond, interjút ad. Minden alkalommal mond olyant, amire hívei és ellenzéke is ráugorhat, csócsálhatja, s dicsérheti vagy éppen átkozhatja miatta. Marketing-felelősei biztosra mennek. A számítás beválik, a hírekből és az elemzésekből sosem maradhat ki Orbán Viktor.
De azért van, amire az információ-zuhatagból is érdemes figyelni. Különösen azokra a fejtegetésekre, amelyekben az immár joviálissá változtatott, "a nép atyja" stílusú vezető kényszeres őszinteségi rohamot kap. Ilyen volt a kormányzati orgánummá előléptetett Napi Gazdaságnak adott interjú azon része, amelyben Orbán az ellenzéket igyekezett elemezni. Lesajnálta a baloldalt - nem épp ok nélkül - és veszélyesnek nevezte a Jobbikot - azt sem ok nélkül -, bár úgy vélte, a veszélyt nem szabad eltúlozni. És aztán jött az őszinte mondat: "közös az ellenzékben, hogy akár a baloldalra, akár a Jobbikra bízni az országot ma istenkísértés lenne". Magyarázatképpen még hozzátette - ez a hablaty-rész -, hogy az ilyen válságos időket az érintettek nem értenék meg és így rossz útra vinnék az országot, ami "elképzelhetetlen méretű bajokat" zúdítana ránk.
Aki tehát jót akar magának, válassza a Fideszt. Akkor is, ha most nincs választás, de akkor főképpen, ha majd lesz. Nem számítanak az időközi kudarcok, nem kell figyelni a kormányzati bakugrásokra és baklövésekre. Nem érdekes, hogy ez a rendszer csak a hűbéreseknek kifizetődő és hogy néhány millióan a létezés határára sodródtak. Ha van is baj, még nagyobb lenne - sőt, összehasonlíthatatlanul nagyobb -, ha valakinek akár csak eszébe jutna, hogy a most hatalmon lévőket le is lehet váltani. Bármiképpen.
Istenkísértésről beszél az ember, aki a jelek szerint Istennek képzeli már magát. A sorozatos választási győzelmek - még ha köztük nyolc év el is telt, s még ha tavaly óta el is múltak a győzelmek - megrészegítették Orbán Viktort. És már a szavaira sem vigyáz. Nyeregben van, és azt hiszi, örökre ott is marad. (Lásd még: nem akar köztársasági elnök lenni, viszont a kormányt egész addig vezeti, amíg a választók - és csakis ők - azt nem mondják, elég.)
Azért néha nem árt lenézni a magasra épített szobor talapzatáról. Vannak itt lent is érdekes dolgok, amikre nem árt figyelni. Például egy interjúra, amely az Indexen jelent meg. Abból azt tudhatjuk meg, hogy volt egy ember Magyarországon, aki már sokkal előbb elkezdte az átkos rendszer ledöntését, mint Orbán Viktor. Hiszen a Fidesz elnöke csak Nagy Imre újratemetésén küldte haza a szovjeteket, Pozsgay Imrének viszont egész élete azzal telt, hogy végezzen a szocializmussal. És milyen jól csinálta! Magas állami- és párttisztségeket szerzett magának, hogy belülről bomlasszon, miközben - saját bevallása szerint - sem kommunista, sem marxista nem volt. Az a politikus, aki hivatalosan először merte népfelkelésnek nevezni 1956-ot - és érdemei ebben elévülhetetlenek -, néhány évtized elteltével diktatúrának minősíti a Kádár-rendszert, amelynek egyik oszlopa volt.
Ez legyen tanulság Orbán Viktornak is! Az ő környezetében - a Politikai Bizottságban, a Központi Bizottságban, a Hazafias Népfrontban - is ott vannak a Júdások. Akik nem átallják az Istent kísérteni, és akik belülről bomlasztanak. Talán még maguk sem tudják, hogy mit tesznek, de az is lehet, hogy nagyon tudatosan készülnek a váltásra. És amikor a kedves vezető már nem lesz az, ami ma (sem köztársasági elnök, sem miniszterelnök), akkor majd büszkén mondják, hogy "azt, hogy most ficánkolhatsz, részben nekem köszönheted" (ha valaki nem ismerné rögtön fel, idézet Pozsgaytól).
Csak hát pillanatnyilag még a háttérbe kell húzódniuk és várni, amíg előállhatnak azzal, hogy milyen sokat köszönhet nekik ez az ország (és immár Orbán Viktor ellenében). Ma az a kánon, amit egy másik idős úr mondott a kormány öt évét ünneplő konferencián. Az elmúlt 150 évben Magyarország akkor fejlődött, akkor volt tele reményekkel, amikor a mai fogalmakkal mérsékelt jobboldali kormányzás működött az országban. Így Boross Péter, aki annak az Antall-kormánynak volt tagja, majd a miniszterelnök halála után vezetője, amelytől egy Fidesz nevű párt – akkor - a legélesebben elhatárolódott. Most pedig természetes utódának tekinti magát. Nos, ez az úr úgy látja, amikor nem a jobboldal volt hatalmon, csak tragédia, s baj történt, amiket máig sem tudott kiheverni az ország. A történelemnek ez a meglehetősen egyoldalú szemlélete nagyon tetszik Orbán Viktornak, nem győzte a konferencián sem megköszönni egykori elődje szavait.
Itt nincs szó istenkísértésről. Azt biztosan jó hallani, hogy a kedves vezető hatalomra kerülése és hosszas ott állomásozása eleve elrendeltetett. És ilyenkor nyilván elmereng azon is, hogy ő az az ember, akit a Mindenható az örökkévalóságnak teremtett. Az pedig nem jut eszébe, hogy miközben naponta szór elénk gumicsontokat, maga is rákap egyre-egyre, hiszen olyan jó csócsálni őket. Már nem működnek a veszélyt jelző érzékek.
Pedig a pozsgayk a spájzban vannak.
