„Írók, költők jönnek-mennek, olykor elavulnak, máskor elfelejtődnek; megesik, hogy újra felfedezik őket, de a leglelkesítőbb, ha – akár régi motorosok, akár ifjú géniuszok tollából – a közfigyelem reflektorfényében sugárzó mestermű születik, bizonyítva, hogy irodalmunk íve töretlen” – csütörtök délután ezekkel a szavakkal summázta megnyitóbeszédének üzenetét Sárközi Mátyás József Attila-díjas író, műfordító a fővárosi Vörösmarty téren.
Elmondta azt is, hogy „idegenben lévő magyar íróként” életcélja, hogy anyanyelvén, magyarul fogalmazza meg minden művét – Molnár Ferenc unokájaként ez az igény még inkább jogosnak tekinthető. A Londonban élő szerző, aki az ’56-os forradalom után hagyta el az országot, úgy véli, az angol nyelvterületen történő szövegalkotás nem lehet semmilyen szín alatt egyenértékű azzal, amit a művész anyanyelvén vet papírra.
Első nap is bőven akadt érdeklődő
Köszöntőjében kitért arra, hogy míg az Egyesült Királyságban szinte alig olvasnak nyilvános helyen az emberek, addig az általa a „Gutenberg-galaxis fénylő csillagának” titulált Magyarországon másfajta kultúrája van az olvasási szokásoknak.
Dragomán György a győri könyvhét megnyitóján arról beszélt, az olvasónak nem szabad felednie, hogy a könyvek többek között a szabadságot hordozzák magukban. „…Nem szabad hát elfelejtenünk, hogy a könyvek gerince mögött a szabadság van, hogy a mozdulatban, ahogy bármelyiket kinyithatjuk, a szabadság van, az, hogy bármit és bármikor olvashatunk, a szabadság legkézzelfoghatóbb bizonyítéka” – fogalmazott. Balatonfüreden az irodalom, a bor és a zene jegyében rendeznek fesztivált, ott Lator László Kossuth-díjas költő a díszvendég.
Orosz István grafikusművész hivatalos könyvheti plakátja némi stílusváltást mutat az előző évi alkotásokhoz viszonyítva, az viszont jól kivehető, hogy sötét-vörös színek ellenére is a könyvek árasztják a fényt, az értéket. Habár a képen áttételesen felsejlenek lakásuk magányában olvasó könyvbarátok, összességében mégis pesszimista, mintsem örömteli a plakát hangulata. Ennek ellenére a könyvszakma és az olvasóközönség számára a könyvhét négy ünnepi napja valódi örömünnep.
Még akkor is, ha ez tulajdonképpen búfelejtés, hiszen a könyvszakma határvonalai eltolódtak, folyamatos átrendeződés zajlik a könyvpiacon, könyvszakmai szereplők tűnnek el a süllyesztőben, lőnek ki a csillagos égig, miközben az olvasó emberek száma (tetten érhető az eladási statisztikákból) csökken. A szépirodalom helyett a ponyva és a sztárok életét bemutató botrányirodalom vált az igazi húzóágazattá, de van remény arra, hogy a könyves világ kilábal a krízisből.
Az idei könyvhét, akárcsak az előzőek, kifejezetten az olvasás szerelmeseinek és a művészet szépségének bemutatásáról szól. A szervezők évről-évre nyitnak a fiatalok felé, minél szélesebb rétegeket igyekeznek bevonni a könyvlapozgatás páratlan élményébe. Kifejezett kérésük volt íróink felé, hogy ne csupán dedikálóasztalhoz üljenek, hanem minden lehetséges módon igyekezzenek segíteni egymást, ez alatt értve fiatalabb, még szárnyaikat bontogató pályatársaik felkarolását is.
Már csak azért is szép gesztus ez, mert „befutott” íróink jelentős része annak idején a könyvhéten mutatkozott be pályakezdő tollforgatóként. Az eseménysorozaton, ahol 147 könyvkiadó pavilonja várja az érdeklődőket, számtalan dedikálás, író-olvasó találkozó, pódiumbeszélgetés, zenés műsor színesíti a programot. A fővárosi székhely mellett mintegy nyolcvan különböző vidéki városban, valamint közel ezer könyvesboltban kísérik társrendezvények a könyvhetet.
Az anyaországival párhuzamosan zajló magyar vonatkozású Kolozsvári Ünnepi Könyvhét teljes időtartama alatt azok, akik könyvvel utaznak, vagy olvasnak a buszon, villamoson, ingyen utazhatnak tömegközlekedéssel.
A nyolc és fél évtizedes múltra visszatekintő könyves rendezvény háromszázhuszonkilenc újdonságát már csütörtöktől kezükbe vehetik az olvasók. A színes napernyőik miatt összetéveszthetetlen fővárosi standokon egymást váltják a dedikálások, évről-évre pedig százezrek hömpölyögnek a Vörösmarty téren, hogy legkedvesebb íróikkal végre testközelből is találkozhassanak. Ferdinandy György József Attila-díjas író éppen ezért tekinti különösen fontosnak a könyvünnepet.
„Minden nap kimegyek a Vörösmarty térre, nem csak akkor, amikor dedikálok. Szakmabeliként a kollégáimmal való baráti találkozásért, olvasóként pedig a könyvekért látogatok ki” – árulta el lapunknak. A hosszabb ideig Párizsban és Puerto Ricóban élt szerző hozzátette, a párizsi könyvhetet rettentően unalmasnak és szürkének tekinti, viszont a Dominikai Köztársaságban lévő könyvrendezvényt, ahol többször szerepelt meghívott vendégként, kifejezetten egyedinek tartja.
„Ott már délelőtt kihozzák az iskolák a diákjaikat, tanárok és a gyerekek együtt nézelődnek, olvasnak, beszélgetnek írókkal. Késő délután pedig nagyszabású műsorokkal, eszméletlen zenés produkciókkal zárul a rendezvény” – fogalmazott az író.
A pesti nyitónap hagyományosan a legkevesebb látogatót vonzó nap, azonban ennek ellenére a résztvevők száma nem ad okot a szégyenkezésre, többen iskolából, egyetemről, mások munkaidejük lejárta után jöttek ki a rendezvényre. Az irodalmi seregszemle a meteorológiai előrejelzések alapján idén végre meg is ússza a szokásos könyvheti záport. Az egyik könyvespult alkalmazottjai úgy vélekednek, emiatt, a nyári jó időben talán az átlagosnál is többen látogatnak ki a fesztiválra.
Néhány évvel ezelőtt Grecsó Krisztián fogalmazta meg nyitóbeszédében, a könyvhét éppolyan felfokozott érzelmi állapot az íróknak, mint a színház világában dolgozók számára az évad vége. „Még egyszer, utoljára oda kell dörgölőzni a befogadóhoz, hogy a hosszú nyár alatt ne feledjen el minket. Sőt minket vigyen nyaralni, velünk álmodjon” – mondta akkor. Elnézve a helyszíni forgatagot, a sok könyvekkel felpakolt boldog embert, kijelenthetjük: teljesült Grecsó álma.