Kovács Zoltán államtitkárral nem szívesen ülnék le pókerezni. Rezzenéstelen arccal tud olyan nagyokat mondani, amitől még egy dörzsölt kártyás is azonnal eldobná a „lapokat”. Persze, amit a kártyában ügyes húzásnak tartanak, azt a politikai közbeszéd egyszerűen hazugságnak nevezi.
Blöff talán az is, hogy már 300 ezren küldték vissza a kormánynak a nemzetinek nevezett konzultáció válaszborítékait. Ez már csak azért is kétséges, mert éppen ő mondta órákkal korábban, hogy az ország nagyobbik felébe még ki sem postázták a leveleket. Már pedig azok közül, akik megkapták, igen-igen sokan a postaláda helyett egyenesen a szemetes ládába csúsztatták a kérdőívet. Ezzel mondtak véleményt arról, mire is költi a magyar állam az adófizetők pénzét.
Áldásos regnálása során ez a kormány milliárdokat dobott ki az ablakon hasonlóan értelmetlen „konzultációs levelekre”, amelyekről később csak annyit lehetett megtudni, hogy „minden háztartásba kézbesítette a postás”. Hogy mi lett a válaszokkal? Mit feleltek a megkérdezettek az általában setesuta, provokatív kérdésekre? Évekkel később sem derült ki, egyetlen fél mondat sem. Kérdezhette a sajtó, faggatózhatott valamelyik civil szervezet, a válasz legfeljebb annyi volt: a törvényalkotók figyelembe vették a válaszokat.
Örömmel olvastam, hogy most az egyik internetes portál megelégelte a dolgot és perrel akarja kikényszeríteni az igazságot, mondván, a közpénzekből finanszírozott kampány részleteit nem szabad elhallgatni a köz előtt. Alig várom a per végét. Aztán Kovács államtitkárnak is terítenie kell: tényleg jó lapjai voltak, vagy csak blöffölt? Pontosabban szólva – hazudott?
