NB I;magyar foci;

- Májusi focikörkép

Világraszóló botrányunk ugyan nincs, de azért közösen asszisztálhattunk egy abszolút érdektelen évad lezárását követően a 8. helyezett Győr, a 9. Kecskemét, a 11. Pécs és a 12. Nyíregyháza élvonalból történő kizárásához, illetve a 15. Dunaújváros és a 16. Pápa labdarúgó csapatainak kieséséhez.

Jövőre – hála az MLSZ döntésének és a fiktív kötvényeket is forgalmazó „vállalkozóknak” - már csak tizenkét egyesület játékosai terelgethetik a bőrt az unikális magyar Prémium Ligában, már-már tradicionálisan üresen kongó stadionokban. A 2014/2015-ös szezon bajnoki mérkőzéseinek közönség átlaga egy-egy fordulóban mérkőzésenként 2 449 néző volt, amely adat romló tendenciát jelez, hiszen ez az érték a 2013/2014-ben mérkőzésenként megközelítette a 3000-et. A labdarúgás magyarországi változatát a szurkolók nem tekintik annyira vonzó programnak, amelyet érdemes volna a helyszínen megtekinteni. Az is biztos, hogy a felújított stadionok üzemeltetését és a csapatok költségvetését a jövőben sem lehet alapvetően a jegyeladásból származó bevételekre alapozni.

Az első osztályúnak nevezett honi bajnokság utolsó fordulójában Pécsett a közönség a pálya közepén egy markolóval kiásott gödörbe - koporsóba zárva - temette el a megyeszékhely labdarúgását. Korábban a nyíregyházi drukkerek a sóstói stadionban tiltakoztak kedvenc csapatuk visszaminősítése miatt. A helyi törzsszurkolókon kívül vajon kinek hiányozik majd ez a két „klasszis” csapat? Gondolom az önkormányzatok feszített költségvetéséért felelős gazdasági vezetőinek nem, ők inkább örömmel felsóhajtottak, hogy az elkövetkező években végre nem kell közpénzt pumpálni a minősíthetetlen teljesítményű városi focicsapatokba.

Azt persze értem, hogy néhány képzetlen hazai és külföldi illetőségű (gazdasági bevándorló) tili-toli játékosnak, valamint a különféle kamuállásokat betöltő Pista/Jóska/Lajos bácsiknak ez a létszámszűkítés nem tetszik. A kieséssel és a kizárásokkal biztosan megnehezedik a klubon belüli sportmunkakörökből származó és a külső megbízási szerződések segítségével fölhajtott jövedelmek kiszippantása.

Jó dolgok is történtek májusban a labdarúgás igazi porondjain, gondoljunk csak a spanyol Sevilla és az ukrán Dnyipro május 27-i Európa Liga döntőjére.

Nekem még olyan szerencsém is volt, hogy korábban, május 23-an Münchenben, az Allianz Arénában magánprogram keretében megnézhettem a Bayern München-Mainz mérkőzést. Tét nélküli meccsen nyertek a bajorok, de a kilencven perc utáni karnevál, amelyen 75 000 piros mezes szurkoló vett részt, fantasztikus volt! Akkor, ott az arénában, úgy éreztem: a labdarúgásba vetett hit, a földkerekség legszórakoztatóbb vallása, a foci gigantikus müncheni templomában méltó otthonra lelt. Senki nem szidalmazta a hazai játékosokat azért, mert elbukták a német és a nemzetközi kupa-elődöntőket, hiszen a bajnoki arany is gyönyörűen csillog. Ünnepeltek a szurkolók, itták a sört és teli torokból üvöltötték, hogy „Super Bayern!”. A 25. Bundesliga győzelmét ünnepelte a csapat és megható figyelmességgel kihívták a gyepre az elmúlt félévszázad bajor bajnokcsapatainak egy-egy meghatározó játékosát. Igen, nem feledkeztek meg a nagy öregekről, akik között közelről láthattam Paul Breitnert és Franz Beckenbauert. Ez a megbecsülés és tisztelet vár a jelen fiatal bajnokaira is, ezért lehet jó ehhez a klubhoz tartozni. Mindhalálig.

De az sem panaszkodhat, aki a Barca-Bilbao meccset nézte meg a hónap utolsó szombatján, hiszen Messi és Neymar ismét varázsolt. Az egész világnak.

A Pünkösd utáni hét futball-diplomáciai szempontból emlékezetes és gyötrelmes volt. A FIFA kongresszus körüli botránysorozat (nyilatkozatok, letartóztatások, Putyin és Cameron fellépése, Blatter megválasztása stb.) sokakat elkedvetlenített és megrendített. Lehet, hogy mégis az örök szkeptikusoknak és a fanyalgó „hitetleneknek” van igazuk? A professzionális labdarúgás nem több, mint piaci termék? El lehet, tehát el kell adni, mint egy jó mosóport? Csak a reklám-marketing hatékonyságán múlik a siker? Tényleg a korrupció és a kenőpénz működteti a világ futballját?

A 2015. május 29-i szavazás összes előzménye és eredménye pillanatnyilag a kétkedőket igazolja, hiszen továbbra is Don Blattero, a kizárólagos pénzosztó maradhatott a labdarúgás pápája. De a szurkolók milliárdjai, a játék szépségét és értékeit szem előtt tartó „gömbvallásúak”már nem bíznak a hamis próféciát hirdető elnökben és ezért biztos, hogy a nagy machinátor sorsa végleg megpecsételődött. Átmenetileg ugyan még pozíciót nyert, de mi, a labdarúgás hűséges szerelmesei tudjuk, hogy az ő meccse már elveszett.

A játék nem. A játék a miénk, és nem hagyjuk, hogy „elblatterolják”. Optimizmusra ad okot, hogy a 2015. június 6–ikai BL döntőben nem pénzéhes és korrupt bürokraták lépnek fel a berlini arénában, hanem korunk legkiválóbb labdarúgói.

A hívek nagy örömére.