Az ormányosmedve - más néven vörösorrú koáti - Dél-Amerikában őshonos, az erdős területeket lakja, egyaránt jól mozog a talajon és fákon. Az egyensúlyozásban segíti 40-60 centiméteres testével megegyező hosszúságú farka. A mosómedvefélék közé tartozik, hasonlóan rokonaihoz mindenevő, a gyümölcsöket éppúgy kedveli, mint a rovarokat, tojásokat és a kisebb gerinceseket. A nőstények inkább növényevők, a nagyobb termetű hímek azonban – főleg rágcsálókra – vadásznak is.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely
Az ormányosmedve a mosómedvével ellentétben társas állat, pontosabban a nőstények élnek nagyobb csapatokban, a hímek pedig magányosan járják az erdőt. A hímek csak a február-márciusi párzási időszakban csatlakozhatnak a nőstények csapatához, ezt követően azonban elkergetik őket, nehogy kárt tegyenek a kicsinyekben. A nőstény átlagosan 75 napos vemhesség után hozza világra fejletlen, mindössze 150 gramm körüli tömegű kölykeit, amelyeket társaitól távol, különálló fákra épített fészekben nevel.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely
A vörösorrú koáti nem számít ritka állatkerti fajnak, így Szegeden sem gondoltak szaporítására. A vadasparkban nevelt állomány fiatalítását tervezték, ezért egy másik állatkertből nőstényeket fogadtak, utólag azonban kiderült, hogy egy véletlen folytán hím is került a csapatba. Ennek meg is lett a következménye: az elmúlt hetekben egy tucat ormásnyosmedve-kölyök született három anyától. Hogy az egyik, kissé sokat vállaló és éltesebb korú anyát tehermentesítsék, úgy döntöttek, két kölyköt kézben, a gondozók nevelnek föl. A kölyköket – amelyek a gondozóktól a Vackor és a Lulu nevet kapták – cumisüvegből táplálják. Az állatok kezdetben kétóránként kaptak macskatejpótló tápszert, jelenleg már csak négyóránként kell őket etetniük gondozóiknak.