A labdarúgó Európa Liga döntője Carlos Baccáról szólt. A kolumbiai támadó ezúttal is igazolta klasszisát. Talány, hogy az 1986-os születésű játékosra miért nem csapott még le a Real Madrid, vagy a Barcelona, netalán egy tehetős angol csapat. A higanymozgású támadó minden helyzetben feltalálja magát.
A döntőben két gólt szerzett ugyan – mindkét alkalommal kiváló ütemben lépett ki, s kihasználta az adódó lehetőséget –, de a mesterhármashoz is közel állt. Amikor aztán már biztosnak tűnt a Sevilla győzelme, Unai Emery, az andalúziaiak trénere lehozta a pályáról, hogy megkapja a jól megérdemelt tapsot.
A győzelem másik kulcsfigurája José Antonio Reyes volt. Emery némi meglepetést keltett azzal, hogy beállította a tapasztalt, 32 éves középpályást, hamar kiderült azonban, mennyire jó húzás volt ez részéről. Reyes volt maga a megtestesült nyugalom azután is, hogy a Dnyipro Kalinic fejesével a 7. percben megszerezte a vezetést. A Sevilla nem esett pánikba, békésen szövögette egyre veszélyesebb támadásait.
Reyes kiváló labdákat adott, remekül helyezkedett, igaz, az egyenlítő gól a 31. percben nem az ő, nem is Bacca érdeme volt, hanem a lengyel Krychowiaké, akinek épp saját közönsége előtt sikerült betalálnia. A Sevilla második,vezetést jelentő góljánál aztán Reyes úgy ugratta ki Baccát, hogy azt tanítani sem nagyon lehet.
A meccs után ugyanakkor Banegát választották a meccs emberének. Ezúttal is megmutatta, miért emlegetik a legtehetségesebb argentin középpályások között. Rendkívül gyors, technikája kiváló, remekül védekezik. A Sevilla szinte ingyen, 2,5 millió dollárért igazolta le.
A Dnyipro minden dicséretet megérdemel. Örömet okozott egy olyan országnak, amelynek mostanában nem volt sok oka boldogságra. Érthető, hogy az ezüstöt is lelkesen ünnepelték szurkolóik.
