Nem irigylem Tarlós Istvánt. Elképzelem, ahogyan felkel reggel, vígan, fütyörészve megborotválkozik és abban a tudatban indul a munkahelyére, hogy a kollégái már biztosan serényen rendelik a szép, új villamosokat az újpalotai, a Külső Bécsi úti és az Etele téri villamos-fejlesztési programhoz. Aztán beér a hivatalba, és a titkára lesütött pillákkal elé tolja a legfrissebb, „fentről” kapott ukázt, amiből kiderül, hogy nuku villamos program, az új irány az elektromos buszosítás. De mi a garancia arra, hogy másnap nem csinálnak mindent vissza a miniszteriális urak? – vakarja az üstökét a főpolgármester, de ő is tudja: semmi.
Manapság nemcsak Isten útjai, hanem az éppen aktuális beruházási elvárások is kifürkészhetetlenek. Mert ki gondolta volna még egy jó fél évvel ezelőtt, hogy Magyarországnak mégsincs szüksége az M4-es autópálya már épülő szakaszára? Ugyan így megeshet, hogy a villamosvágányok fektetésére, felújítására leszerződött cégről - vagy cégek valamelyikéről - derül ki, hogy „politikai folt” esett a mellényére, vagy esetleg a miniszterelnök gondolta meg magát valamelyik szűk körű „egyeztetésen”, s nem annak kell állami vagy uniós pénzt tolni a zsebébe, akinek korábban gondolták. De azt sem lehet kizárni, hogy most éppen a buszos lobbi valamelyik ügyesen fülbesúgó kádere bírta jobb belátásra mondjuk Varga Mihályt, vagy talán éppen Orbán Viktort, hogy kifizetődőbb „bolt” lenne mindannyiuknak, ha nekik adják a közlekedési biznisz betervezett milliárdjait.
Ha érteni akarjuk, hogy miért busz, vagy mikor villamos, államilag támogatott tanszéket kellene nyitni a közszolgálati egyetemen orbánológiából.
