Honfitársaim, itt vagyunk a legnagyobb bajban! Félek, tán új nemzeti konzultációra is szükség lehet, hogy méltón láboljunk ki belőle. És most nem holmi akasztásról vagy a "kiket szeretnénk bebörtönözni, és/vagy elzavarni az országból" típusú habkönnyű nyáresti dilemmáról van szó. (A Kétfarkú Kutya Párttól úgyis tudjuk, hogy a bevándorlók nem dolgoznak, és elveszik a munkahelyeinket.)
A Dagály strandnál eldördült viszont a vízi világbajnokság alapkövének habarcsos kanala. És még nincsen neve az új létesítménynek, ami kétségkívül zavart jelez az erőben. Azt már biztosan tudjuk, hogyan nem hívják majd azt a valamit. Úszópalotának. Már csak azért sem, mert ezt a nevet Tóth József, a XIII. kerület szocialista polgármestere dobta be, aki hogy jön ehhez... Orbán Viktor nyomban le is hűtötte a szinte még fel sem lobbant lelkesedést, mondván, ez a név túl "puccos". És ez igaz is, hiszen kormányunk mindig is ódzkodott a túlzásoktól. Szabadjon a klasszikussal fogalmaznom: ha ők valamit szeretnek magukban, az a szerénység. (Ezért nem is értem, hogy a felcsúti bentlakásos mozgásjavítót miért hívják akadémiának, hiszen saját - eredmény, színvonal - jogán inasiskola lehetne legföljebb, de ha még méltányos is vagyok, akkor tanoda.)
Komplexum sem lehet - fűzte tovább folyton széttartó gondolatait a kormányfő -, mert az meg nem magyar szó. És ebben is milyen igaza van! A külföldi szavakat mindig kerülik, példa erre a rég használt hun kifejezés, a "stadion". A Pancho Aréna neve pedig maga a befüvesített Ómagyar Mária-siralom.
Egy barátom szerint a Dagály neve végül rengeteg szotyi, hosszú töprengés, és sok ingyenes tanácsadó meghallgatása után Nemzeti Albert Flórián Uszoda lesz, hadd örüljön mindenki. (Ő csak azt furcsállja, hogy a kosár EB csarnokát még nem nevezték el Gólnak...)
Bár kíváncsin várom a névjavaslatokat, végül úgyis a keresztapa dönt.
