A szerda éjféli végső határidő előtt másfél órával sikerült véglegesítenie a koalíciós megállapodást Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek, s elkerülni így az újabb előrehozott választást. Negyedik kormánya egyetlen mandátumos többségre támaszkodik, ezért a szakértők és elemezők nem is jósolnak számára hosszú életet.
Izraelben amúgy is gyakoriak az előrehozott választások, mert az alacsony parlamenti küszöb miatt sok párt jut mandátumhoz, szinte lehetetlen a kis pártok nélkül kormányt alakítani, vagy egyszínű koalíciót tető alá hozni. Az ideológiai és érdekkülönbségek általában azt eredményezik, hogy egyetlen kabinet sem tudja kitölteni mandátumát. Netanjahu harmadik, Izrael harmincharmadik kabinetje is így bukott el, pedig annak nyolc mandátumos többsége volt.
Netanjahu dolga kezdettől nehéz volt, mert a meglepetésszerű győzelme ellenére nyilvánvaló volt, hogy a 10 mandátumot elnyerő jobbközép formáció, a Kulanu nélkül, amelyet épp az általa vezetett Likudból kivált Móse Káhlon hozott létre, nem fog tudni jobboldali kormányt alakítani. Az első 28 napos kormányalakításai határidő végére még nem körvonalazódott a koalíció, így Netanjahu igénybe vette a még rendelkezésre álló 14 napot.
Sikerült megállapodnia a Kulanuval, majd a két vallási párttal, s úgy tűnt, hogy örökös partnere, a volt külügyminiszter, Avigdor Liberman vezette Jiszráél Béténura számíthat. De négy nappal a végső határidő előtt Liberman kilépett a koalícióból, nehéz helyzetbe hozva ezzel a régi-új miniszterelnököt.
Tegnap éjfél előtt végül sikerült megegyezni a szélsőjobboldali telepespárttal, a Bájt Hájehudival és biztosítani a kabinet megalakításához szükséges minimális kormányzati többséget. A kneszet 120 képviselőből áll, a koalícióhoz 61 tartozik.
A Bájt Hájehudi vezetője, Naftali Bennet nem kapja meg a Liberman kilépésével megüresedett és sokak által áhított külügyminiszteri tisztséget, mert Netanjahu magának tartja meg azt. A telepespárt vezetheti az igazságügyi, az oktatási és diaszpóra ügyekkel foglalkozó valamint a mezőgazdasági tárcát, övék lesz még a védelmi miniszterhelyettesi szék és a knesszet törvénykezési bizottságának elnöki posztja.
Sajtóhírek szerint a Likudon belül feszültséget és elégedetlenséget szült, hogy a koalíciós partnerek elviszik a kulcsfontosságú tárcák jórészét. Ha nem módosítják az előző ciklusban hozott törvényt, amely 18-ban maximalizálja a minisztériumok számát, akkor a Likud csupán 10 tárcával marad.
Ám Netanjahunak gyakorlatilag nem volt választási lehetősége, miután a kampányfinisben kijelentette, hogy semmilyen szín alatt nem hajlandó nagykoalícióra, mint teljesíteni a jobboldali pártok minden kérését. Liberman kilépése után pedig végképp Bennet és a telepespárt foglya lett, amint az izraeli sajtó írta, minden kérését teljesítenie kellett.
Bennet „királycsináló” helyzete azt vetíti előre, hogy Netanjahunak számos forró diplomáciai helyzettel kell számolnia. A Bájt Hájehudi ugyanis a nemzetközileg bírált zsidó telepek bővítését szorgalmazza és képviseli. Mivel még Izrael legeltántoríthatatlanabb szövetséges, az Egyesült Államok is bírálja ezt, az új kabinetnek azzal kell számolnia, hogy mélyül a szakadék, amely az utóbbi időben egyre láthatóbbá vált Izrael és korábbi szövetségesei között.
A koalíció megszületése utáni első bejelentés azt igazolja, hogy Jeruzsálemben már Bennet diktálja a tempót. Az izraeli hatóságok jóváhagyták újabb 900 lakás építését Kelet-Jeruzsálemben. Száeb Erekát palesztin főtárgyaló a telepesek kormányának nevezte Netanjahu új kabinetjét, amely szerinte "a kétállami elvek lerombolását célozza". Az új kormánynak legkésőbb egy héten belül, jövő szerdáig kell letennie az esküt.
