- Milyen változásokat hozott Ukrajna életében a minszki tűzszüneti megállapodás? Vannak biztató jelek?
- Ahhoz, hogy az átlag állampolgár egyáltalán tájékozódni tudjon az ukrajnai eseményekről, egyszerre kell figyelemmel kísérni az ukrán, az orosz és a nyugati médiát, s az ott hallottakat a józan „paraszti ész” szűrőjén átengedve juthat hozzá ahhoz az információmorzsához, ami talán közel állhat az igazsághoz. A tűzszüneti megállapodásoknak a külső szemlélő számára csupán az a következménye, hogy a hírekben kevesebb lett az elesettekről, fegyveres összecsapásokról szóló tudósítás, de a helyzet továbbra sem változott – a „határszéleken” továbbra is szembenéznek egymással az ukrán hadsereg („önkéntes” szabadcsapatok), illetve a hivatalosan „szeparatistáknak” nevezett donyecki és luganszki katonai egységek. És ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, egyszer csak a felek egyike visszalő. Nagyobb összecsapásokról nem érkeznek hírek, azonban sokaknak úgy tűnik, hogy mindkét oldalon csak erőgyűjtés folyik. Könnyen lehet, hogy május 9-e után ismét katonai összecsapásoktól lesznek hangosak a híradások.
- Miért épp május 9-e után?
- Az ukrán parlament az elmúlt hetekben több törvényt is elfogadott a szovjet múltra utaló jelképek tilalmáról, a „nagy honvédő háború” (1991 után már kisbetűkkel írtuk) fogalmának eltörléséről, helyette a továbbiakban a második világháború használandó. A politikai törésvonalakat tovább mélyítette az a döntés, hogy a második világháború során Nyugat-Ukrajnában harcoló Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) harcosait a jövőben ugyanolyan jogok és kedvezmények illetik meg, mint a szovjet hadsereg veteránjait (az UPA eleinte német szövetségben tevékenykedett, majd egyszerre harcolt a német és a szovjet hadsereg ellen). A különbségek érzékeltetésére Ukrajnában május 8-án emlékeznek meg a háború végéről, s a korábbi szentgyörgyös-szalag helyett, az ukrajnai médiában ezeket „kolorádó bogaraknak" nevezik, kék-sárga szalaggal díszített vörös pipacsot tűznek fel. Ez természetesen egyelőre csak a felszín, hiszen az emberi lelkekbe még nem szivárgott le, hogy azok, akiket eddig felszabadító hősökként tiszteltek, a jövőben a megszálló ellenség kategóriába tartoznak majd…
- Az újabb meglebegtetett mozgósítás is erről szól, hogy még nincs vége?
- Nem csupán meglebegtetett mozgósításokról van szó, hiszen Porosenko elnök 2015. január 14-én írta alá a 2015. évi három hullámban megvalósítandó mozgósításról szóló rendeletét, amely alapján 200 ezer embert kívánnak a hadseregbe „bevonni”. Jelenleg a második, áprilisi mozgósítás végénél tartunk, amelyet majd egy júniusi is követ.
- Miért van erre szükség, ha hivatalosan béke van?
- Egyrészt azért, mert a korábban a harci övezetben szolgálatot teljesítők leszerelését követően fel kellene tölteni az állományt, másrészt azért, mert az újra bevezetett sorkatonai állomány az állam vezetőinek ígéretei alapján nem bevethető a terrorellenes hadműveleti övezetben. Ugyanakkor mindenkinek tudomásul kellett vennie, hogy a nagy hazafias felbuzdulás, ami a múlt évet jellemezte, alaposan megcsappant. Sokakban tudatosodott, hogy az ellenség képes visszalőni, jobb a felszerelése és az ellátottsága, illetve sok esetben a frontvonalban szolgálatot teljesítők gyakran önmagukra, illetve az önkéntes adomány-gyűjtőkre voltak utalva. Éppen ezért alig hallunk olyan esetekről, hogy valaki önként jelentkezik a hadseregbe. Jelenleg is zajlik a behívók kikézbesítése, egy ezer fős lélekszámú községre 70–80 behívót is kiküldenek, azonban a jelentkezők száma elenyésző. Már korábban is jellemző volt a munkanélküli fiatalság elvándorlása, azonban a mozgósítások ezt a folyamatot még inkább felgyorsították – mára 20–30-as éves fiatalembereket alig látni a falvakban-városokban, többségük Magyarországon, Csehországban és Németországban próbálja megtalálni boldogulását. A mozgósítások ügyét nagy hallgatás veszi körül, ami nem véletlen, hiszen a hatályos törvények alapján pár hónapja börtönbüntetésre ítéltek egy nyugat-ukrajnai újságírót, aki a mozgósítások ellen emelte fel a szavát.
- Számos rejtélyes gyilkosságok és öngyilkosság történt az utóbbi hetekben a korábban kormányzó Régiók Pártja politikusai között. Van rá magyarázat?
- Az elmúlt esztendő gyakorlatilag az alapokig megrengette az állampolgároknak a törvény mindenhatóságába vetett hitét. Amikor a parlament gyorsított üzemmódban, gyakorlatilag „futószalagon” gyártja a törvényeket, senki sem érzi-érezheti biztonságban magát. Legutóbb a képviselői mentelmi jog felszámolása is napirendre került (jelenleg az Alkotmánybíróság vizsgálja az első olvasatban elfogadott törvény alkotmányosságát), ezzel pedig sokak számára ismét vészjelzést adtak le. A politikai jellegű „öngyilkosság” nem újdonság Ukrajnában, hiszen 2004–2005-ben több miniszter is főbe lőtte magát, de a mostani öngyilkossági hullám, amely a korábbi hatalompárt vezetői között söpört végig, mindenképpen gyanús. A közvélemény szinte már nem is lepődik meg a rendőrség és az ügyészség bejelentésén, hogy a vizsgált ügyekben idegenkezűség esete nem forog fenn.
- Az önkéntes csoportok és oligarchák is sok fejfájást okoznak az új hatalomnak.
- Az ipari régiók mindig is fontos szerepet játszottak az ország irányításában, illetve az ottani vállalatok privatizációja során milliárdos vagyonra szert tevő pénzemberek, valamint érdekcsoportjaik a ’90-es évektől kezdve beleszóltak a politika és a gazdaság irányításába. Sokan úgy vélik, hogy a “narancsos” forradalom és a 2014. évi Majdan mögött is a gazdasági érdekcsoportokat, illetve azok vezetőit kell keresni. A kezükben összpontosul az ipar, a banki szektor, a média, a kereskedelem, az országon áthaladó – gáz, kőolaj, villamosenergia - tranzitszállítók. A korábbi időszakoktól eltérően most már katonai erővel is rendelkeznek, hiszen a terrorellenes hadműveleti övezetben szolgálatot teljesítő önkéntes hadosztályok nagy részét is ők finanszírozzák, illetve irányítják. A központi hatalom szempontjából ez mindenképpen aggasztó, hiszen ezeknek az oligarcháknak a „pálfordulása” óriási problémákat okozhat. Az Igor Kolomojszkij dnyepropetrovszkiji kormányzó elmozdítása körüli hullámok is azt mutatják, hogy az ország stabilitása milyen törékeny.
- Mennyire komoly az orosz média által hangoztatott szélsőjobbos veszély?
- Bár az elmúlt évtized politikai eseményei inkább azt sugallták, hogy az ukrajnai politikai formációk a hatalom megszerzésére irányuló érdekek mentén létrejött csoportok, s nem ideológiai alapon szerveződnek, mindenki számára nagy meglepetés lett a Szvoboda párt viharos politikai felfutása. Viszont a múlt évben ugyanazon a „törzsterületen” (Nyugat-Ukrajnában) veszítette el az országos politikát a Szvoboda és adta át a helyét egy mérsékelt, jobbközép színezetű erőnek, a Szamopomicsnak. Ahogy annak idején a francia forradalom apránként felfalta saját gyermekeit, jelenleg a szélsőjobb, s annak markáns megjelenítője a Jobb Szektor a szükséges rosszat képviseli, amelynek fegyveres erejének felszámolása jelenleg is folyik, ugyanis önkéntes alakulataik megtagadták a fegyverletételt.
- Valóban fennáll az elemzők által emlegetett újabb Majdan veszélye - a gazdasági, pénzügyi Majdané?
- Az ország nagy szerencséje, hogy viszonylag enyhe volt a tél, illetve az emberek még jelentős tartalékokkal rendelkeztek. Az első jelentős megrendülést a nemzeti valuta, a hrivnya elértéktelenedése jelentette, ami a befagyasztott bérek és szociális juttatások vásárlói reálértékét a harmadára csökkentette. A nagy gondok valószínűleg ősszel következnek majd be, amikor a lakosság alig, vagy egyáltalán nem tudja majd fizetni a rezsiköltségeket. A lakossági ingerküszöböt valószínűleg már most is borzolják azokról az óriási összegekről szóló hírek, amelyeket hitelek formájában vesz fel Ukrajna, de azoknak alig, vagy egyáltalán nincs fedezete. Az ország lassan, de biztosan egy hitelkörhintába került be, amikor a következőből törlesztik az előző kamatait, de maga a törzsösszeg egyre csak halmozódik. Az Európai Unió is aggódva figyeli, hogy a beígért reformok helyett csak további problémákról hall.
- Ukrajnában nemcsak ukránok és oroszok élnek, számos más nemzeti kisebbség hazája is. Milyen az általános kisebbségi helyzet és milyenek a kilátások?
- A kisebbségek valóságos légüres térbe kerültek be. Léteznek ugyan a kisebbségek jogait garantáló törvények, azonban azok betartása már jelentős kívánnivalót hagy maga után. Példa erre az, hogyan szabályozták a 2015. évi érettségik kérdését. Korábban csak azoknak kellett emelt szintű érettségit tenniük ukrán nyelvből és irodalomból, akik tanulmányaikat felsőfokú tanintézetben kívánták folytatni. Az idén tesztközpontokban letett ukrán vizsga kötelező jelleggel az érettségi bizonyítvány részét képezi. Ha a diák a vizsga során a „nem megfelelt” értékelést kapja, nemcsak a továbbtanulási lehetőségtől esik el, de könnyen lehet, hogy még érettségi bizonyítványt sem kap. Maga az ukrán emelt szintű érettségi vizsga április 24-én zajlott, de egyelőre még minisztériumi szinten sem tudta senki megválaszolni, hogy mi történik egy rossz vizsgajegy következtében. A kisebbségi, ezen belül a magyar diákok eleve jelentős hátrányokkal kezdik meg tanulmányaikat, hiszen a tanterv szerint az első osztályban már beszélniük kellene ukránul, pedig többségük csak az iskolában találkozik először az államnyelvvel. Nos, az idei érettségi vizsga körül óriási botrány robbant ki, hiszen még lembergi ukrán nyelvész professzorok szerint is a „feladatok majdnem negyedére nem lehet egyértelmű választ adni, a kérdések logikája érthetetlen”. Magyar diákjaink csak akkor számíthatnak jó érdemjegyre, s ezáltal érvényes érettségi bizonyítványra, ha az érettségizők országos átlaga is alacsony lesz. A tervek szerint jövőre az ukrán nyelv és irodalom mellett még két tantárgyból kellene kötelezően emelt szintű érettségit kell tenniük. Ez pedig azzal járhat, hogy a gyerekük jövőjéért aggódó magyar szülők már középiskolába Magyarországra fogják járatni gyereküket.
