A nemzeti konzultáció Orbán legnagyobb pofátlansága. Vagy a Habonyé? Tulajdonképpen mindegy. Ha a vezér tényleg kíváncsi volna az ő népe véleményére, akkor népszavazást tartana, de azt a törvényeivel megtiltatta. Hogy is ne! Más számolja össze az eredményt? Nyavalyát! Nemzeti konzultálunk. Annak az az eredménye, amit mi akarunk. Na nem a vasárnapi zárva tartás ügyében, meg az autópálya díjak emeléséről, amivel bekerítették a fővárost, hanem idegenrendészeti, menekültügyi kérdésekben. Mert ahhoz minden magyar ért, nosza, hadd mondjon véleményt!
Erről az egész szörnyűségről 2004 december 5-ike jut eszembe. Igaz, az egy népszavazás volt. Arról szólt akarjuk-e egyszerűsítve honosítani a határon túli magyarjainkat? Világ szégyenére nem akartuk. Jól tudta ezt a kezdeményező, a Magyarok Világszövetségének rossz emlékű elnöke. Erdélyi származék lévén tudnia kellett azt is, hogy ezzel a kezdeményezéssel, az MSZP és az SZDSZ ellen-kampányával a környező, magyarok által is lakott országok kormányai és nacionalistái malmára hajtja a vizet. A világ értelmesebb fele szánakozva mosolygott rajtunk. Nemzetünk önkezével ejtett teljesen felesleges, máig alig gyógyuló durva sebet saját testén.
Ugyanilyen aljasságra készül Orbán és Habony. Saját embertelenségüket készülnek az egész magyarságra kivetíteni. A menekültügyet a kérdésekben szankciókkal, büntetéssel összekötni - több mint hiba. Arról most szót se ejtsünk, hogy a legnagyobb politikai aljasság, a mindenkiben lakozó kettős-én rosszabbikát előhívni. Márpedig aki a büntetéssel, a megtorlással kapcsolatos kérdéseket teszi fel, a rosszabb-én együttműködésére apellál. Az ilyen attitűd lesújtó társadalmi hatásokkal járhat, már pedzi Orbán, hogy legközelebb akár nemzeti konzultációt lehetne tartani a halálbüntetés visszaállításának lehetőségéről, esetleg a kivégzési halálnemek társadalmi preferenciáiról is.
Orbán, a Charlie hebdo munkatársait ért merénylet után, párizsi nyilatkozata nyomán, elszigetelődött Európa normálisabb részétől. Most újabb harcra készül. Muníciót gyűjt. Meg akarja mutatni a világnak, meg Európának, hogy nincs egyedül. A magyarok vele vannak. Szerinte. A nemzeti konzultáció a zsugorodó Fidesz hatalom kétségbeesett kísérlete a tömegek maga mögé állítására. A kérdésekre adott válaszokat az Orbán által kijelölteken kívül senki hitelesen nem ellenőrizheti. Borítékolható az eredmény. A tömegek vágyják, akarják az erőskezű vezető védelmező oltalmát a betolakodó nyomorultak ellen. Büszkén lobogtathatja Európa vezető politikusai előtt az eredményt: nem én vagyok ilyen zord lelkű, hanem a népem.
A nép faggatásával egy keresztény kormánynak különösen vigyáznia illene, vagy a Bibliát kellene többet forgatniuk. Annak egyik igen fontos részében Pilátus előtt felteszik a kérdést a népnek: kit feszítsenek meg? Krisztust, vagy Barabást? Az eredményt ismerjük. Ott is, akkor is, diadalmaskodott a rosszabbik "én". Most talán, egy keresztényibb kísérletbe fogva nem arról kéne faggatni a népeket, akarunk-e és hogyan segíteni a világ nyomorultjain? Nagy összegben fogadnék, hogy a magyarság elsöprő többsége a segítség mellett döntene. De ha Orbán és a nyugdíjasokat rugdosó Habony nem akar segíteni, akkor a népnek sem kell akarnia azt.
Erről szól a nemzeti konzultáció, így tessenek válaszolgatni!
