És akkor a közérzelmet elönti a düh, mert abból van elég felgyülemlett felesleg, és persze, hogy mindenki szeme előtt az a húszéves trafikos nő képe lebeg, akit a dohánybolt vakablakai mögött halálra szurkált valaki, valaki aki alighanem többre számított, mint nyavalyás 22 ezer forint, de hát öltek már embert tíz forintért is, van úgy, hogy nem a pénz, hanem a kenyér mérete, vagy az öncélú erőszak számít csak, de hát ezek az idők nem arra valók, hogy az indítékok rideg érveire hallgassunk, ez az idő arra való, hogy a szívünkre hallgassunk. Arra, aki feláll a pulpitusra, és: napirenden tartja a halálbüntetést. Tudja ő, amit tud: ki ne kiáltana itt halált, ha egyszer az az ártatlan húszéves nő lebeg a szeme előtt, akit a sötétítő fólia mögött rejtve éppen legyilkolnak, s akinek sorsába beleérezheti minden saját nyomorát és keserűségét. A saját legyilkoltatását.
Miközben pedig törvényes bosszúval ölne már maga is, csak csacsog arról, ki akarta voltaképpen ezt a sötét fóliát, ki volt az az átkozott, aki úgy akarta kiirtani a dohányfüstöt a világból, hogy a cigarettás dobozok halmait takarja el az ifjúság szeme elől. Ki mit írt elő s mit nem, ki teljesített túl, a dizájner, vagy az, aki a lebegtetett koncesszióért a logikán túl is a törvény betűjéhez tartotta magát, miközben a diktáló hatalom szelleme lebegett előtte. A kaposvári boltos meghasonlottan leszedette a fóliát maradék üzleteiről. De: nyúlszívű civil-e a pesti trafikos, aki nem nyúl a fóliához addig, amíg a hatóság nem engedélyezi?
Így kerül szemünkre a fólia: "Magyarország nem riad vissza semmitől, ha az állampolgárai védelméről van szó". Napirenden van a halálbüntetés kérdése.
Tudja persze a kormányfő is, hogy nem lesz itt semmilyen halálbüntetés, mert nem lehet. Mert ahhoz ki kellene szállnia - nem neki, hanem az országnak - Európából, és nemcsak az uniós pénz kényelméből, amit ugyanarról a pulpitusról osztogat, ahol a halálbüntetést éppen napirenden tartja, hanem ki kellene szállnia abból az Európából is, amelynek kereszténységét annyiszor számon kéri harsogva, de amely nem alkotmányos szavakban, hanem törvényeiben, etikájában keresztény. A törvényes gyilkosság morális tagadásában is.
Nálunk most napirenden van a halálbüntetés kérdése, addig marad is, amíg a felgyülemlett dühöt egyetlen gyilkos ellen fordíthatja - a politika helyett.
