Még a szakembereket is meglepte, hogy egy közgazdasági-gazdaságtörténeti kötet, mint amilyen Thomas Piketty a "A tőke a 21.században", ilyen nagy érdeklődést váltott ki világszerte. Ez is azt bizonyítja, szükség volt már az új gondolatokra. A cím egyértelmű utalás Marx "A tőke" című alapmunkájára, ám Piketty kapitalizmus bírálata és következtetései jelentősen eltérnek a XIX. század egyik meghatározó filozófusáétól. A francia szerző könyvéről már tudott a hazai közgazdász társadalom és franciául, illetve angolul hozzáférhető volt, de magyarul a mű - 2013-as kiadását követően - most jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában és a napokban már kapható lesz. Piketty gondolatairól holnap ismert és elismert közgazdászok, szociológusok cserélnek véleményt.
Azért is nagyon fontos ennek és a hasonló műveknek a megjelentetése magyarul is, mert az ország intellektuális értelemben vett provinciális státuszát kicsit javítja, ha ilyen fontos művek viszonylag gyorsan eljutnak hozzánk - mondta Felcsuti Péter bankszakember, a magyar nyelvű kötet szaklektora lapunknak. A szélesebb közvélemény érdeklődésére is számíthat Piketty könyve, mert a 2008-as válság óta talán a legizgalmasabb kérdést - az egyenlőtlenségek hatását a gazdaságban, a társadalomban - boncolgatja, ami a modern kapitalizmussal is összefügg.
A válság előtt nagyjából elfogadott volt az a nézet, hogy a gazdasági növekedés csökkenti a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségeket, vagy ha vannak is, azok elfogadhatóak, hiszen a növekedés eredményei "leszivárognak" a legalacsonyabb jövedelmű rétegekhez is. Erre egyébként az Orbán kormány is előszeretettel hivatkozott 2010. után. A 2008-as válságot követően azonban jó néhány közgazdász, közöttük Piketty, a leghosszabb időtávban és a legnagyobb adatbázissal bizonyította, hogy ez elmélet a gyakorlatban nem vált be.
A francia közgazdász egyebek mellett azt bizonyítja könyvében, hogy a gazdaságban nem működnek olyan erők, amelyek automatikusan az egyenlőtlenségek ellen hatnának. Beavatkozás nélkül ezek az egyenlőtlenségek inkább növekedni fognak.
Piketty elsősorban a gazdag, fejlett országokat vizsgálta, ezért megállapításai alapvetően azokra érvényesek. A perifériális országok, ahová Magyarország is tartozik, a gazdasági fejlődés alacsonyabb fokán állnak. A gyorsabb gazdasági növekedés révén, talán az várható, hogy ezek az egyenlőtlenségek nem növekednek tovább, de ez Magyarország esetében még kérdéses - jegyezte meg Felcsuti Péter. A bankszakember szerint a legfőbb baj az, hogy hazánkban nincsenek egzakt adatok az egyenlőtlenség mértékéről. A szakmai és a közbeszéd valójában a munkajövedelmekről, vagyis a jövedelmi egyenlőtlenségekről szólnak. A vagyoni egyenlőtlenségek méréséhez adatok kellenének, például a vagyonadó révén, de ilyen Magyarországon nincs. A vagyonokat senki nem tartja nyilván és nem is adóztatja. ugyanúgy szinte semmit nem lehet tudni például a tőkejövedelmekről. Márpedig Piketty a munka- és tőkejövedelmek, illetve a vagyon hármasából, a rendkívül alapos adatgyűjtést segítségével vonta le következtetéseit. A háromféle egyenlőtlenségből adódik össze, amit a francia közgazdász társadalmi egyenlőtlenségnek nevez. Ha "A tőke a 21. században" csak annyi hatással járna, hogy a magyar közgazdászok, szociológusok, társadalomtudósok igyekeznének ezekre a kérdőjelekre választ találni, és valós képet festhessenek a magyarországi társadalmi egyenlőtlenségekről, már az is jelentős eredmény lenne.
Az egyenlőtlenségek hatásairól Magyarországon nem volt társadalmi vita.
Nagy szükség lenne egy értelmes vitára arról, hogy milyen mértékű egyenlőtlenség lenne elfogadható. Milyen mértékig segíti a gazdasági fejlődést és mi az ami már haszontalan, esetleg már gátolja is az előrelépést.
Piketty munkája bőséges érvanyagot szolgáltat arra, hogy az egyenlőtlenségnek van olyan szintje, ahol már semmilyen pozitív hatása nincs a gazdasági növekedésre az egyenlőtlenségnek. Különösen izgalmas és időszerű ez a kérdés annak tükrében, hogy Piketty szerint az elkövetkező években a világgazdaság lassulni fog, ezzel együtt a GDP növekedés is, vagyis lassul a társadalomban a jövedelem termelődés, akkor a tőke szerepe fölértékelődik. Magyarán a munkajövedelemhez képest felértékelődik a tőkejövedelem. Piketty arra figyelmeztet, ez kiélezi a feszültséget a különböző társadalmi csoportok között, akik munkajövedelemből, illetve tőkejövedelemből élnek. Ez a fajta ellentmondás nem ismeretlen a kapitalizmus történetében, már Marx is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Piketty a politika beavatkozását sürgeti, mégpedig Felcsuti Péter megfogalmazásában egy szociáldemokrata alapállásból közelíti a kérdést. A francia közgazdász egyebek mellett magasabb adókat, szociális államot tartana kívánatosnak, természetesen mindezt a jelenkorhoz igazítva.
A Népszava kérdésére a bankszakember hangsúlyozta, pontos adatok híján is érzékelhető, hogy Magyarországon a társadalom szétszakad, amit a kormány politikája erősít is. Az a tragikus a hazai helyzetben, hogy amúgy is van egyfajta nyomás a kapitalizmus lényegéből fakadóan a társadalmi egyenlőtlenség növekedésére és ezt gerjeszti tovább a magyar kormány a gazdaság- és szociálpolitikájával. Miközben csökkentette a jövedelemadókat, növelte a fogyasztási adót, ami egyértelműen az alacsonyabb jövedelműeket sújtja. Piketty bebizonyította, hogy az olyan adórendszerekben, amelyekben a fogyasztási adók súlya nagyobb, relatíve több adót fizetnek az alacsonyabb jövedelműek, mint a tehetősebbek. Ez Magyarországra különösen igaz.
Felcsuti és a bal-liberális közgazdászok szerint tűrhetetlen az egykulcsos adó fenntartása, főleg annak további csökkentése. Nem csak igazságtalan, de a gazdasági növekedést sem serkenti. Vissza kell állítani a progresszív adózást - erősítette meg a bankszakember.
Piketty erős érvanyagot ad az európai baloldal, illetve szociáldemokrácia számára - s ebbe a körbe Felcsuti reményei szerint a magyar baloldal is bele tartozik -, hogy milyen irányba kell(ene) haladni az európai kapitalizmusnak, a szociális államnak.
Miért Piketty? Többet megtudhat a szerzőről a következő oldalon.