„A modern művészet élvezetéhez és értékeléséhez a XX. század szellemének a megismerése a legegyenesebb út. Ezek, a művészeten belüli erőtényezők: az élet új ritmusa és feszültsége, új társadalmi berendezkedések, új tudományos megállapítások és felfedezések, mechanizálás, a tér és idő legyőzésének új eszköze stb. a természet mellett elutasíthatatlanul érdeklik a művészetet. Ezek az erők alkotják a túlizgatott korszellem magasfeszültségét, és nemcsak saját területükön változtatják át, hanem eltörölhetetlen bélyeget nyomnak mindenre, amit ma szellemi életnek nevezünk." írta Vaszary a Pesti Napló 1931. április 5-iki számába.
Vaszary János (1867-1938) mindent tudott, amit festő tudhat a színről, vonalról és kompozícióról. Magas intellektusa, ragyogó ízlése, érző lelke, örök kíváncsisága és nyitottsága minden konvenciót elvetve, teljes szabadsággal volt képes mindig újat teremteni. A tárlat betekintést enged a radikális változtatásokat eszközlő virtuóz művész valamennyi korszakába.
A naturalista, realista kezdetek után a szecesszió, az impresszionizmus, később az expresszionizmus felé fordult. Művészete utolsó és egyben leghosszabb korszakában, egy nagy váltás után az École de Paris ragyogó, életigenlő dekoratív festészetének szellemében alkotott: a húszas- harmincas évek fehér alapozású, alla prima – vagyis keveretlen színekkel festett, pasztózus virágcsendéletei, könnyed és elegáns aktjai, valamint a népszerű tengerparti életképek, városképek is megtekinthetőek lesznek a látogatók számára.
Színek iránti szenvedélye egyesül a bravúros, dinamikus, ugyanakkor nagyvonalú festői megoldásokkal valamennyi korszakában. Vaszary olyan értelmiségi művész, és kozmopolita európai polgár volt, aki a kultúrában is fontosnak tartotta a nyugati kapcsolatokat. Kortársai közül Dufy, Matisse és Van Dongen művészetét tartotta meghatározónak. Kosztolányi, Karinthy és Márai szellemi társaként Vaszary eszményképe a nemzet sorsát befolyásolni képes erős európai-magyar polgárság, és annak művészi képviselete volt.
Köztiszteletben álló főiskolai tanár is volt, aki több évtizedes pályája során udvariasan, de határozottan képviselte a modern művészetre vonatkozó elképzeléseit, melyeket művészetelméleti írásaiban rendszeresen publikált is.
Kortársai, a kritikusok, művészettörténészek és laikusok egyaránt nagyra értékelték munkásságát, képeiért a legnagyobb gyűjtők és múzeumok versenyeztek. Vaszary János a húszadik század legsikeresebb, legelfogadottabb és legnépszerűbb magyar festőinek egyike. Nincs olyan korszaka, amelyet a szakma vagy a közönség ne szeretne. Művei iránt az érdeklődés töretlen, festményei kimagasló árakon kelnek el az itthoni és külföldi aukciókon.
A galéria nagy hangsúlyt fektet az installációra is: a festmények mellett archív filmekkel, zenével, vetítéssel és egyéb különlegességekkel teremti meg azt a hangulatot, hogy a közönség a kiállítótérbe lépve valóban Vaszary János világába érkezhessen.