Dühből, dacból, kényszerből, megfelelési vágyból? Vagy mert élvezed és szükséged van rá? Mostanában megint sokat gondolkozom azon, hogy tulajdonképpen mi miatt is töltöm egy héten négy estémet teremben, miért eszem a napi 1600 kalóriás menümet, miért mondok nemet, ha a kollégáim csokival kínálnak.
Dühből talán. Vagyis inkább azért, hogy a dühömet, a stresszt levezessem. Kiengedni a gőzt, és azért is lenyomni még 2 intervallumot, vagy plusz sorozat guggolást. Az agyat csodálatosan kiüríti, amikor a tested a "túlélésre" hajt, a hülyeségek eltűnnek az ember gondolataiból. Néha dacból. Amikor nem érzem a fejlődést, nem látom a változást, de azért sem hagyom abba. Ha nem csinálnám tovább, akkor tutira nem lenne változás, nem? Vannak hullámhegyek és -völgyek itt is, ahogy mindenben. Eszel ahogy kell, és mégis stagnálsz, edzel, csinálod, de úgy érzed nem haladsz előre. Na ilyenkor dacból, igen. Azért is...(...)