Alekszej Csesznakov, a Kremlhez közel álló, Politikai Konjunktúraközpont nevű kutatócég vezetője szerint Putyin a Donyec-medence jövőjét és a politikai rendezést olyan módon kommentálta, ahogy azt Oroszország érdekei megkívánták, "túlzott érzelmek nélkül,és megőrizve a mozgásteret a párbeszédhez a konfliktusban érintett valamennyi féllel".
Dmitrij Badovszkij, az ugyancsak Kreml-közeli Társadalmi, Gazdasági és Politikai Kutatások Intézete alapítványának a vezetője a Vedomosztyinak azt mondta, a Kreml új cselekvési programját jelzi, hogy a tévéműsor mentes volt az érzelmi kitörésektől, és az orosz elnök a társadalmi-gazdasági feladatokra összpontosított a tévéműsorban. Ennek tulajdonítható a nyugodt, tettrekészséget mutató hangnem "a viharos tavalyi év után".
Mihail Vinogradov orosz politológus ugyancsak a Vedomosztyinak fejtette ki, hogy ezúttal nem volt tapasztalható agresszivitás Putyin retorikájában, és ez szerinte azt jelzi, hogy Moszkva eláll a radikalizálódástól az ukrán kérdésben. Jevgenyij Mincsenko orosz politológus rámutatott, hogy ez az élő párbeszéd az elnökkel nagyon népszerű Oroszországban, "sokat ér személyesen a cárnak panaszkodni". Putyinnak pedig sikerült derűlátást sugallnia a lakosságnak a gazdaságra, a rubel árfolyamára és a háború elkerülésére vonatkozó kérdésekben.
Egy másik orosz politológus, Nyikolaj Zlobin úgy látta, hogy a tévéműsor egyfajta kötelességszerű fogadóórává vált Putyin számára. Szerinte nem lehet büszkélkedni azzal, hogy "az elnökre a Télapó szerepét bízták, akinek 3 millió kérdést tettek fel". Ez ugyanis szerinte azt jelenti, hogy rajta kívül az országban senki semmit sem tud megoldani, s a rendszer sem a helyi, sem a törvényhozási szinten nem működik.
Igor Bunyin, a Politikai Technológiák Központja nevű intézmény elnöke a Nyezaviszimaja Gazeta című orosz lapnak kijelentette:" Egy évvel ezelőtt a győztes, a Krímet elhódító nagy vezető társalgott a néppel, mostanra azonban eltolódtak a hangsúlyok, és Putyin "a pszichoterapeuta szerepében" lépett föl, aki megnyugtatta a lakosságot, hogy semmi rossz nem történik az országban, nagy sikereket értek el, és lám, erősödik a rubel.
A független napilap szerkesztőségének véleménye az, hogy az orosz elnök számára normává vált a Nyugattal szembeni bizalmatlanság. A Putyint bírálókat aggasztja a kapcsolatok jelentős romlása a nyugati államokkal és az, hogy a Nyugat-ellenesség, az Amerika-ellenesség, az idegengyűlölet a hazafiasság kötelező részévé vált Oroszországban. A lap szerint a Közvetlen kapcsolat Putyinhoz című műsor azt bizonyította, hogy az államfőnek nincs mondanivalója azok számára, akik a fenti jelenségek miatt aggódnak. Putyin továbbra is azt állítja, hogy nem Oroszország rontotta el a kapcsolatokat a Nyugattal, és semmi különöset nem kell tennie azok javításáért, viszont a Nyugatnak tisztelnie kellene Oroszországot és érdekeit.