Nem kétséges, imába foglalja még José Barroso korábbi európai bizottsági elnök nevét az Orbán-rezsim. A jó portugál és európai biztos társai hol keményebben, hol elnézőbben, rendre figyelmeztették a 2010 óta az uniós szabályokat dacosan félreértelmező kormányt arra, hogy álljon meg meg a menet! A tagállamokra közösen elfogadott kötelmek vonatkoznak, a belga fővárosból érkező intelmeket meg kell fogadni. Tegyük a szívünkre kezünket, a dorgálásoknak nem lett semmi foganatja, a mindezért kirótt büntetéseket csak csepegtették, sőt, Lázár Jánosnak a kancellária államtitkáraként még sikerült ebből valamicskét le is sírnia.
A Barroso-adminisztráció - számunkra jó világa - Jean-Claude Junker elnöksége alatt véget ért. Korántsem azért, mert kormányfőnk vadul ellenezte a luxemburgi volt kollégája megválasztását. Az ok prózaibb: Brüsszel szigorúbbá vált. A donorországok nem hagyják, hogy szabálytalanul használják fel a befizetéseikből származó támogatásokat.
A pohár betelt, a Bizottság felfüggesztette a gazdaságfejlesztési program egyes kifizetéseit: 700 milliárd forint a kasszában maradt. Csepreghy Nándor pofátlanul a fideszéra előtti időszakra hárította volna a súlyos hiányosságok okait, a helyettes államtitkár azonban hazudott. Az Európai Unió kizárólag 2013-as projektek miatt élt a felfüggesztés súlyos eszközével. Vajon tehettek volna másképp is? Elnézhették volna, hogy egy biohasznosítási vizsgálatnál 14,4 millió forintot számoltak el - és fizettek ki - a 625 ezer forintos tényleges ár helyett, vagy egy présgépnél ötszörösére tornázták fel a reális árat? Aligha. Orbánék dacos ellenállással semmibe vették a korrekciós igényeket. Azt a hétszázát!
