Elvarázsolt szellemtanya lett ez az ország. Az egész kormányzat lassan kísértetkastélyra emlékeztet. És nem csak a törvényeket a parlament elé pakoló ismeretlen képviselőkre gondolunk, akik az ország házának folyosóin suhannak gondterhelten tova sosem olvasott papírlapokat lobogtatva. Nem is az olyan súlytalan politikusokra, mint a lovon lebegő Hubertus, Semjén Zsolt, esetleg a léggé vált, egykor megválasztott Fidesz-vezérkar, amelyet szép lassan felváltott az országot hátsó szobákból, suttogva, kézből manipuláló, láthatatlan baráti kör. Ismeretlen strómanok, semmiből felbukkanó cégek, vaskos zsebű figurák, gázszerelőből lett milliárdosok, brókercégen hízó vagy éppen legatyásodó közpénz-minisztériumok zizegnek köröttünk. Ebben az elvarázsolt világban semmi és senki sem az, aminek/akinek látszik, amit látunk az sem a való, magunk is hol megnyúlunk, hol összetöpörödünk, amint a zavaros foncsorba pislogunk.
Aztán itt van nekünk a szellem-kormányfő szelleme, akiről alig tudni valamit, lassan mégis nagyobb befolyást tulajdonítunk neki, mint magának a miniszterelnöknek. Itt van a megfoghatatlan Habony Árpád. Aki fekete kisbuszával - a hollywoodi filmguruval az anyósülésen - addig cicázik itt-ott a tilosban, amíg csaknem hülyét csinál az egész magyar médiából, amely a hivatalosságok bólogatásával hetekig képtelen kideríteni egy autórendszámról, kihez is tartozik. Itt van nekünk Habony, aki hülyét csinál a médiából, mert az képtelen kideríteni, miből is él, mint a miniszterelnök főtanácsadója, akinek ugyan szabad bejárása van a parlamentbe, és a The Wall Street Journallal fényképezteti magát Washingtonban, hogy bizonyítsa, szabadon léphet amerikai földre, akinek kormányzati vezető emberek rendszerint ingyér kikérik ugyan a tanácsát, de akiről senki nem tudja, valójában, mit csinál, miből tengődik.
Ki ez a Habony? - suttogják a politikacsináló folyosók mélyén, aztán egyszer csak Habony materializálódik, mintegy hús-vér emberré lesz. Hiába nyugtalanítja magát a Fideszt is, hiába óv tőle a mind kritikusabb egykorvolt kormánypárti sajtó, hogy ő az, aki egyszemélyben testesíti meg mindazt, ami miatt a magyar politikát utálni szokás, Habony csak a fényre lép. Vagy oda tolják. Esetleg apokalipszist sejtve oda tolja magát.
És akkor Habony Árpád az óbudai Perc utcában 50 százalékos részesedéssel médiacéget alapít, az igen csak találó Modern Media Group néven, és nem kevesebbet gondol, mint hogy a kormányfő egyetlen megmaradt óhajára tönkretegye az Orbán-Simicska háborúban utóbbinál ragadt sajtóbirodalmat, miközben a sajátját mindenhatóvá teszi.
Ez az a pillanat, amikor lassú kényelmetlenséggel szemügyre vehetjük magát a lidércet. Lúdbörzésünkben csalódni fogunk. A kormányzat szelleme éppen olyan, mint a hatalom, amelyet szolgál és épít. A hatalom pedig éppen olyan, mint a teremtménye. Jellegtelen és üres.
