Még sokáig idézni fogják a Zsidó Világkongresszus elnökének az Élet Menete sajtótájékoztatóján mondott szavait, a II. Világháború előtti antiszemitizmus mai, hazai jelenlétéről. Azokban a harmincas években, a zsidóellenes törvényekkel együtt vezették be a náci Németországban a krónikus betegeket, fogyatékkal élőket is terrorizáló, rájuk születésszabályozási tilalmat kirovó eugenikus törvényeket, mely később az „Action T4” program tömeggyilkosságaiban érte el tragikus mélypontját. Azok maradhattak életben és kaphattak egészségügyi ellátást a kórházakban és rendelőkben akik a náci adminisztráció alapján fontosnak minősültek az árja élettér számára. Akkoriban engem, vakot, azonnal kivégeztek volna egy kipufogógázzal telített bútorszállító kocsiban.
Tapolcai vagyok kétszeresen is. Itt születtem, itt éltek szüleim néhány évig. Túléltem a Viszló patak sodrását, szökést az oviból, múló gyermekbetegségeket. És tapolcai lettem újra Orbán Viktor sajátos, honi eugenikába oltott politizálása folytán.
A nyugdíjas státuszból kiebrudalt fogyatékkal élők nem szűnő kormányzati leápolásáról, az esélyegyenlőség szenzitívebb elemeit az őshazába vágó drillről és a betegjog-biztonságot kikezdő intézkedésekről sokszor írtunk már. A rezsim legutóbbi, egészségüggyel kódolt üzenetét maga a miniszterelnök jegyezte. Érezhetően, még a demokratikus ellenzék sem tudott fogást találni a tapolcai kórház újraélesztésének, ellátási esélyegyenlőséget magyar anyaföldbe döngölő orbáni ígéretén. Mert ugye, valahonnan el kell venni, hogy máshová adhasson és persze, korántsem szükség, hanem a várható választási haszon alapján.
Mit neki kórházi átszervezés! Betegágy, ellátás, osztály ott lesz ahol Orbán akarja. A fideszes jelölt kórház-reaktiválással való kistafírozása valójában a miniszterelnök élet és halál feletti uralmát lett volna hivatott promotálni, kendőzetlen politikai haszonelvűséget helyezve betegek, egészségesen dolgozni kívánók és - nem különben - a saját választási jelöltje fölé. Ma már tudjuk, ez a kelengye nem a fideszes arának, hanem a szélsőjobbos vőnek készült. A kiszolgáltatottakat, a leginkább rászorulókat narancs-keresztes vagánysággal lealázók a fasiszta klónpárttal ijesztgetnek, és nekik riszálnak. És ehhez a pávatánchoz hol esélyen, hol egyenlőségen taposnak.
Az érintettek - betegek, fogyatékkal élők, romló állapotúak, közmunkások és munkanélküliek - szemszögéből Orbán választási mézesmadzagja és a Jobbik „élettér-nyerése” Tapolcán ugyanazt ígérte, mint 2010-től az államilag definiált eugenika: túl sokan vagyunk fogyatékkal élők, annyit érünk amennyink van, és annyiban is részesülhetünk. Csalunk, ha nem dolgozunk és nyűg vagyunk, ha mégis. Életben maradási esélyeink egy gőgös kisbíró, a neki bokázó pandúrok, nemzetvezérlő nagy-, kis-, fő-, és altestvérek kényétől-kedvétől függ a szociálinkvizíció színe előtt.
Ha a választási eredmény ismeretében ad kórházkulcsot Orbán Tapolcának akkor is, ha nem, akkor is.
