Gróf Batthyány Gyula festészetét talán jobban ismernénk, ha a művész apai ágon nem az első felelős miniszterelnök, anyai ágon pedig az Andrássy grófok leszármazottja lett volna. A kortárs művészeti élet kissé bizalmatlanul szemlélte a kilencágú koronás címert a festőtárs neve fölött, Rákosi rendszere pedig kémkedéssel vádolva 1953-ban börtönbe vetette a mindenétől megfosztott, egykori lakája házában meghúzódó grófot. Innen, Polgárdiból, a Batthyány utca 1-es számú házból hurcolta el az ÁVO.
Koncepciós perben nyolc évre ítélték, amiből három esztendőt kellett letöltenie a márianosztrai börtönben. 1956-ban szabadult, három év múlva 71 éves korában halt meg. Hiába kínozták, hiába verték ki a fogát, az egykor kifogástalan úriember csak mosolygott. Fogatlan szájjal is. Batthyány Gyula, feleségének 1930-ban bekövetkezett váratlan halála után egyedül maradt fiával, az 1916. február 8-án született Bálinttal, kinek lányosan finom arca, érzékeny tekintete számos portréján feltűnik. Nem várt jó sors az ifjú Batthyányra sem a kommunizmus évtizedeiben.
Alig egy évvel apja halála után a rendőrség a származása miatt évek óta segédmunkásként dolgozó, szinte teljesen nincstelen Bálintot is letartóztatta. A vád szerint Batthyány Bálint a budai várban harcoló forradalmi csoport vezetője volt. Annak ellenére, hogy számos tanúvallomás igazolta, hogy a kérdéses időpontokban nem lehetett a budai várban, a Budapesti Fővárosi Bíróság 1960. augusztus 24-én bűnösnek találta, és kilenchavi börtönre ítélte. Szabadulása után nem sokkal, 1962 decemberében súlyos vasúti balesetet szenvedett.
Anyagbeszerzőként egy vidéki szállítmányra várt a Nyugati pályaudvaron, mikor egy érkező vonat elsodorta, s néhány napos szenvedés után, alig 46 évesen meghalt. Ő volt az első felelős magyar kormányfő, az 1848-as szabadságharc mártír miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos utolsó egyenesági leszármazottja. Mindez Molnos Péter művészettörténész Képek egy eltűnt világból című, a Kieselbach Galériánál megjelent kötetéből derül ki.
A húszas években senki nem gondolta volna, hogy ilyen sors vár az elegáns, ünnepelt arisztokrata Batthyány Lajosra, akit a divat, és a nagyvilági stílus tekintélyes szakértőjének tartottak. Pedig semmi másra nem vágyott, mint „Könnyűszerrel és biztos készséggel megfesteni az élet napos oldalát". "A bánat, a nyomorúság, ami leverő és rosszul eső, nem valók megörökítésre” – írta 1914-ben az ars poeticának is beillő szavakat a művész, derül ki Molnos kötetéből.
Melyben a festő egyéni sorsa és a 20. századi magyar történelem keveredik csaknem 150 színes reprodukció és több mint 200 korabeli dokumentumfotó kíséretében. De akinek ez nem elég, április 16-ig a Kieselbach Galéria hat termében megnézheti a csaknem száz műalkotásból álló kiállítást is. A Kieselbach Galéria ugyanis minden idők legnagyobb Batthyány tárlatát rendezte meg. A Szépművészeti Múzeumból és több tucat magángyűjteményből kölcsönözve a ritkán, vagy mindeddig soha közönség elé nem tárt műveket. A tárlatot különleges videóinstallációk és olyan, a festő hagyatékából származó, ereklyeként őrzött tárgyak egészítik ki, mint az első független magyar kormány kivégzett miniszterelnökének gondolkodószéke.
A művész szecessziós képei, melyeken főként a korabeli előkelő társaság híres asszonyai, báljai, lóversenyei, estélyei elevenednek meg, ma már egyre divatosabbá válnak idehaza, mondta lapunknak Kieselbach Tamás. A két háború közti mondén világot ábrázoló képei közül kiemelkedik az Éjjeli mulató című, vagy a zsúfolt kompozíciójú Estély, illetve a Kupleráj című műve.
Festményein tetten érhető az orosz balett hatása, Nizsinszkij inspirációja, valamint az egzotikus utazások impressziói és keleti élményei. De a legfontosabb, hogy szintre minden képén ott vibrál az erotika. Talán ezért versengtek a kor szépasszonyai, hogy modellt ülhessenek neki. „Imádták a lipótvárosi nők, dacára annak, hogy nem szerette a nőket” - mondta róla a kötet szerint Frankel József, a 20-30-as évek mindenkit jól ismerő és senkit nem kímélő műkereskedője.
Erről árulkodnak lányos szépségű, kihívó fiú alakjai, mint a Fiatal udvaronc című festményen látható, de leginkább a testében vörös szalaggal díszített nyilakat viselő Szent Sebestyén. Nem is kímélte a Népszava korabeli kritikusa, aki szerint: „A »rosszak világabban« fogant művészete a maga túlfűtött perverzitásában sokszor pornografikus-szagú.”
Kieselbach Tamás elmondta, a Batthyány Gyula művészetéről szóló kötet és kiállítás a Scheiber Hugó életművét új megvilágításba helyező tárlattal indított Igazságszolgáltatás-sorozatba illeszkedik, amely a korábban lenézett vagy elhanyagolt művészeknek kíván elégtételt adni. Molnos Péter szerint Batthyány Gyula művészete sok titkot, felfedezésre váró adatot és információt rejt. Így, bár 2007-ben már megjelent egy kötet Batthyányról, az elmúlt nyolc évben annyi új információ és lappangó kép került elő, hogy indokolttá vált a mostani kötet megszületése.
