könyv;Nemes László;Bolyongás;Gabo Kiadó;

- Közelkép - Bolyongás – hetven éven át

Az Észak-Szíriai Rakkában kezdte írni 1941-ben élete első regényét az önkéntesek angol egyenruhájába bújt magyar fiatalember. Nemes László éppen 21 éves volt, amikor nekikezdett a Bolyongás című nagy művének, amit aztán 1944-ben Kairóban fejezett be. A kéziratot hazatérte után édesanyjának adta át, aki egy fiókban őrizgette, ahol csak a mama halála után fedezte fel a fia. Most, több mint 70 év után jelentette meg a Gabo Kiadó.

Akkor azzal indokolta az írás rátörő kényszerét a szerző, hogy így próbál rendet teremteni érzelmei és gondolatai zűrzavarában. A vaskos könyv (448 oldal) kézírásos lekörmölése aligha járhatott a remélt eredménnyel, sokkal inkább azzal, hogy fiatalkori próbálkozásai után sikerült önmagának is bebizonyítani, hogy tud írni. Méghozzá ilyen nagy terjedelemben, kitartóan (3 éven, sok frontvonalon át). Képes egy jól szerkesztett történetet előadni, igaz ebben segítségére lehetett addigi életútja is.

A regény főhőse nem önéletrajzi alak, még ha fel is használta változatos életútjának addigi tapasztalatait. Péter nevű hőse jómódú, középosztálybeli családból származik, az apja ügyvéd és a fiú éli az ilyen polgárcsaládok szokásos életét. Mígnem apja halála és családja elszegényedése után saját lábára kell állnia. Hazai próbálkozások után külföldre megy, majd hazajön, és eközben barátok és romantikus szerelmi történetek szegélyezik ezt az utat. Mindeközben naturalisztikus részletességgel elevenedik meg a hősök környezete.

Egy virágzó park leírásából nem hiányozhat a virágok, az illatok, a színek bemutatása sem, csakúgy mint egy vacsora pontos megjelenítése. Igaz, a televíziózás előtti korokban, amikor még nem volt annyi képi élménye az olvasónak, az ilyen részletes környezetrajz hozzátartozott a „nagyregény” fogalmához. Egyébként a megírás stílusa hétköznapian természetes, a jelek szerint Nemes László már huszonévesen felkészült volt egy gazdag életmű kiteljesítésére.

Az elmúlt években azzal szembesült, hogy a főiskolára bekerült fiatal generáció nem ismeri a magyar film alapműveit, mondja Szabó Gábor operatőr, aki pár éve filmklubot indított a fiatal nézők és a hazai filmek közti távolság leküzdésére. A Fényíró Filmklub a Művész moziban szerdánként egy-egy alkotót lát vendégül, a személyes beszélgetést egy mű bemutatása előzi meg.