Negyedik évfolyamának indult neki nemrégiben a Művész moziban otthonra talált Fényíró Filmklub, amelynek egyik különlegessége, hogy egyszerre főiskolai foglalkozás és nyitott filmes esemény alkotói jelenléttel. A BKF kameraman alapszak és Filmoperatőr művész mesterszak vezetőjeként Szabó Gábor operatőr elfogadhatatlannak érezte, hogy a tanítványinak szegődött újabb és újabb fiatal hallgatók egyszerűen nem ismerik a magyar filmtörténet meghatározó alkotóit és az általuk teremtett korszakos műveket.
A Népszavának elmondta, ez a tudatlansági állapot már akkor megdöbbentette, amikor korábban a mostani filmművészeti egyetemen oktatott. Négy éve indított a BKF filmes hallgatóinak Élő filmtörténet címmel szabadon választható foglalkozást, és miután ehhez sikerült a Művész moziban otthont találni, a főiskolai foglalkozás Fényírók Filmklub címmel megnyitotta kapuit a kívülálló érdeklődők előtt is.
-Két vége felől közelítem a célt – mondja, arra utalva, hogy egyrészt a műfaj még köztünk lévő nagy, klasszikus öregjeit, másrészt az utóbbi időben indult új nemzedék alkotóit hívja meg. A vendég által kiválasztott filmhez rendszerint megtelik a terem, utána pedig a késő éjszakai órákig folyik a beszélgetés.
Szabó Gábor házigazdaként minden alkalommal azt tapasztalja, ha van rá lehetőség, a magyar film igenis érdekli a nézőket. Élnek a lehetőséggel,
hogy az alkotókat hallhassák a pályáról, az alkotásról, a szakmáról, a körülményekről, s természetesen magáról a saját választású filmről vallani. Nem csak egy film megismerése, hanem a személyes vallomások jelentik a klubvetítések élményét.
A Fényíró Filmklub közönsége elmondhatja magáról, hogy pár nappal halála előtt még alkalma volt Jancsó Miklóst hallgatni a Szegénylegények című filmje vetítését követően. Szabó Gábor, aki maga is gyakorló filmes, különösen fontosnak tartja, hogy a fiatal hallgatóság személyesen találkozzon olyan alkotókkal, akiknek a filmjei meghatározzák a hazai filmtörténetet. A klub vendége volt Jancsón kívül a legendás operatőr, Szécsényi Ferenc, a klasszikusok közül vendég volt Makk Károly, Szabó István, Sára Sándor, sőt Zsigmond Vilmos is.
(Ez utóbbi a Madárijesztő című filmet „rendelte” meg az estre az általa fényképezett munkák közül, bár érdekes lett volna, ha az egyetlen saját rendezésű filmjét, a Tékozló apát mutatják be, hiszen az akkor már Oscar-díjas és világhírű operatőr ennek a magyar-izraeli színhelyen játszódó filmnek az operatőri munkájára éppen Szabó Gábort kérte fel. Ami önmagában nagy szakmai elismerés.)
A kamera olyan művészeit látta vendégül a filmklub, mint Máthé Tibor, Kardos Sándor, Medvigy Gábor. Nemrég volt a filmklub vendége Gothár Péter, a fiatalabb nemzedéket olyan filmesek képviselték, mint Pálfi György, korábban Mundruczó Kornél, Pohárnok Gergely, Nagy András. Szenzációnak ígérkezik az április végi záróprogram, amikor a több mint húsz éve Svédországban élő magyar származású operatőr, Borbás István lesz a vendég.
Az ő nevét Roy Andersson rendező filmjei révén ismerik a világ ínyencei, már a Dalok a második emeletrőlt is ő fotózta a svéd különc mester mellett, most pedig a Velencei Arany Oroszlánt elnyert mestermű, az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című filmmel érkezik, amelyet nemrég mutattak be nálunk.
-A fiatal generációt sem ismerik a főiskolás korosztályok – mondja Szabó Gábor. – Igyekszem megteremteni a lehetőséget, hogy a pályakezdők a legfrissebb filmjeikkel legyenek jelent. Nemrégen például Miklauzic Bence hozta el a Parkoló című legújabb filmjét, nemsokára a Simó Sándor-osztályban együtt végzett Fazekas Csaba is vendég lesz, és bár a pályán előrébb tart, de a fiatalok közé számít Hajdu Szabolcs is, aki itt lesz a nemrég bemutatott legutóbbi filmjével, a Délibábbal. A Délibábnak valamilyen oknál fogva nem volt díszbemutatója, a Fényíró Filmklub ezért szeretné az április 22-i alkalmat egyfajta ünnepi bemutatóként szerepeltetni.
A filmklub filmes vendégei minden alkalommal megrökönyödve tapasztalják, hogy még éjjel 11-kor is ott ül egy majdnem tele terem érdeklődőkkel, és várja a válaszaikat. Be is vallják, hihetetlen, hogy ma Magyarországon magyar filmről ennyi ember érdeklődjön s legyen kész komolyan beszélgetni. Volt, aki elmondta: erre az estére visszakapta a hitét, hogy érdemes filmet csinálni.
Szabó Gábor ehhez azt a tapasztalatát fűzi hozzám, ami ma a magyar film forgalmazásának nagy problémája: a hazai bemutatók nem kapják meg a szükséges támogatást, s a reklám nélkül bemutatott műveket hamar leveszik műsorról, nézők hiányában. Majd egy idő után a forgalmazónak meg kell semmisítenie a kópiákat. Szabó Gábor erről mondja, őrületes kutatómunkát követel egy-egy film bemutatható kópiájának meglelése.
Volt, hogy egy öt éve készült filmhez csak egyetlen elérhető példány kínálkozott, japán (vagy kínai?) felirattal. Azt tapasztalta, hogy sok, viszonylag friss filmből már most nem lehet hozzájutni jogtiszta, vetíthető kópiához. A kaotikus állapot mindenképpen a magyar filmre üt vissza, a szakma közös érdeke, hogy ez megváltozzon.
