A gyűrűsfarkú maki Madagaszkár galériaerdeiben, száraz lombhullató erdeiben és bozótosaiban él, egyre fogyatkozó létszámban. Azon fajok közé tartozik, amelyeknek az állatkerti helyzete jóval kedvezőbb, mint a vadonbéli. Az állatkerti törzskönyvi programok keretében a fogságban jól szaporítható faj mintegy két és félezer egyedét gondozzák.
Elképzelhető, hogy a 40 centiméter körüli testhosszúságú, 2-3,5 kilogrammos félmajmokból vadon már ennél kevesebb példány él. A fajt elsősorban a vadászat és az élőhelyének pusztulása veszélyezteti. A kattának is nevezett makik népszerűségéhez – megnyerő külsejükön kívül – hozzájárul az is, hogy nappali életmódot folytatnak, így a legtöbb félmajomtól eltérően a látogatási időben aktívak. A levelekkel, virágokkal, gyümölcsökkel, esetenként rovarokkal táplálkozó katták nagyobb csapatokba állnak össze, amelyek a nőstények rokoni szövetségére épülnek, míg a hímek elvándorolnak a szülőcsapatuktól. A hosszú, 60-60 centiméteres, gyűrűs, mozgás közben többnyire felegyenesedett farkuk fontos szerepet kap a kommunikációjukban, melyet más félmajmokhoz hasonlóan az illatmirigyek is segítenek.
A vörös makiról csak a közelmúltban állapították meg a kutatók, hogy nem a barna makik (Eulemur fulvus) alfaja, hanem különálló fajnak tekinthető. Bár ezek a gyűrűsfarkú makiknál kisebb termetű félmajmok is lehetnek nappal aktívak, a sűrűbben lakott területeken inkább éjszaka mozognak. Élőhelyük a kattákhoz hasonló, a rájuk leselkedő veszélyek - élőhely-pusztulás és vadászat – is azonosak. A becslések szerint a Madagaszkár nyugati részén vadon élő állomány létszáma három nemzedék alatt harminc százalékkal csökkent.
A vadaspark új lakóiról készült fotókat itt megnézheti.
