Többször nagy egyetértés mellett olvasom levelezőtársam Sárdi Mária írásait, de a „Könyörgöm, ne!” című írásában foglaltakkal, nem tudok egyetérteni. Az Iszlám Állammal (IS) szembeni akciókban való magyar katonai részt vétellel szembeni tiltakozását vetette papírra.
A következőket írja: „Kötelezettségünk odaküldeni száz szép szál magyar gyereket?! A határainkat kell megvédeni? Nem erről van szó.” Hát kedves Sárdi Mária igenis erről van szó. Ha mi Európa, sőt az Európai Unió részének tekintjük magunkat – márpedig annak kell tekintenünk – akkor igenis a mi határainkon belül gyilkolták le Párizsban, Brüsszelben az ártatlan embereket. Továbbá nem tudom mennyivel „értékesebbek” a szép szál magyar gyerekek, mint francia, német vagy spanyol gyerekek. Ők meghalhatnak? De azt hiszem ez a „szép szál gyerek” megnevezés egy kicsit visszanézés a múltba, amikor 18-20 éves fiatalokat (gyerekeket) soroztak be katonának, ha ilyen lenne a mai katona, akkor én is ellenezném az ő harctérre vezénylésük bármilyen formáját.
Felszeretném hívni levelező társam figyelmét, hogy ma az megy katonának, aki ezt hivatásának tekinti, fizetésért. Továbbá közülük is csak az megy az IS elleni akcióba – ráadásul védelmi és nem harci feladatra –, aki erre önként vállalkozik, plusz anyagi juttatásért. Rám igazán nem fogható, hogy Orbán hívő lennék, de az ő állandó „csatározását” nem szabad összekeverni az európai értékközösség védelme érdekébe folyó csatával. Én egyetlen nemzet fiát sem szeretném látni „narancsvörös köpenyben térdelni iszlám terrorista előtt, aki arra vár, hogy lefejezzék!” Tehát könyörgöm, annak ellenére, hogy „Nem először szegnénk meg kötelezettségünket…” most ne tegyük meg!