Annyi bizonyos, hogy ebben a kis hazában lényeges döntéseket kizárólag a miniszterelnök hozhat és hoz is. A főállású kormányzati szócsöveken kívül nehéz lenne olyan emberrel beszélni ma Magyarországon, aki kétségbe vonná Orbán Viktor mindenhatóságát. A bróker-botrányban már minden és mindenki felelőssége "megállapításra került", a balsorsú könyvvizsgálókig bezárólag, csak a kormány fejéről nem esett szó, aki - legalábbis papíron - a kormányáért, annak tagjaiért, s cselekedeteikért is felel.
Az elmúlt hetek, főleg a Quaestor-ügy kirobbanása óta, arról szóltak, hogyan próbálja egyre kétségbeesettebben eltolni magáról a felelősséget a Fidesz és kormánya. Igaz, Orbán sem könnyítette meg a kommunikációs brigád dolgát. Amikor érezte, hogy a "szocialista brókerbotrány" egyre inkább rájuk ég, hű csatlósai legnagyobb bánatára megszólalt. Előbb följelentette magát, hogy ő rendelte el, a minisztériumok vegyék ki a pénzüket - a mi pénzünket - a brókercégekből. Ezzel a büntetőjogban bennfentes kereskedelemként nevesített cselekmény gyanújába keverte magát. Majd naponta változó dátumokkal emlegette, hogy éppen mikor szólt és melyik kormányülésen erről. Azután látnoki képességeivel kápráztatta el a keményen dolgozó kisembereket: előbb intézkedett a Quaestor tulajdonos Tarsoly Csaba levele ügyében, mint ahogy azt megkapta volna. Furcsán közlekednek a hazai kormánykörökben a levelek. Vida Ildikóé például, amelyet amerikai kitiltásáról írt, sosem érkezett meg a címzetthez, L. Simon László szerint a postán veszhetett el. A Quaestor-vezér "cetlije"- már amikor éppen ő és nem a Béla vezette a vállalatot -, viszont telepatikusan férkőzött be a miniszterelnök központi idegrendszerébe.
Nemcsak Orbán felelőssége vált köddé, hanem jobbkezéről sem sok szó esett. Pedig a pénzügyi főfelügyelő éppen ő. Maga alá söpörte az egykori PSZÁF-ot is, de a jegybanknál sem tűnt fel senkinek, hogy az engedélyezettnél 150 milliárd forinttal több kötvény kering Szijjártó Péter közeli ismerősének cégénél. Matolcsy György mentségére szóljon, hogy rendkívül elfoglalt ingatlanügynökként és unortodox egyetem alapítóként, de alapítvány-szaporítóként sem sok ideje maradhatott alapfeladatai ellátására. No, meg, ha igazak a hírek, a gyereket is be kellett nyomni egy nemrégen államosított bankba.
Sem Orbánnak - jogász létére -, sem a közgazda Matolcsynak nem szúrt szemet, hogy a hatályos törvények szerint a minisztériumok, a költségvetési szervezetek nem is tarthatták volna a közpénzt brókercégeknél. Ehelyett hagyták, hogy némely tárcák eltőzsdézzék a "zemberek", az adófizetők pénzét. Hab a tortán, hogy a külügynek csúfolt teremfoci egyesület az állampapírok idő előtti beváltásával becslések szerint legalább 100-150 millió forintos kamatot bukott el a közvagyonból.
Egyelőre semmi jele, hogy Szijjártónak esetleg felajánlanának egy kazahsztáni nagyköveti állást, hogy menthesse az arcát - vagy az irháját. Persze érthető az óvatosság, hiszen ha a piramist alulról kezdik bontani, előbb-utóbb összedől. Márpedig a felelősség az alapok felől a csúcs irányába növekszik. Hiába a sebtiben összetákolt jogászi szörnyszülött törvénymódosítás, amely talán a kormányfőnek otthonosságot jelentő közép-ázsiai rendszerek mintájára mindenféle bizonyíték nélkül koboztatná el jobb sorsra érdemes szakmák művelőinek vagyonát. Ha kiderül, hogy mégsem loptak, hát néhány esztendő múlva visszakapnak belőle annyit, amennyi megmaradt. Oszt’ jó napot.
Azért fordulhat a világ, és egyszer majd a valódi felelősök vagyona lehet a tét. Orbán Viktor helyében elkezdenék tájékozódni a hajléktalanszállók szolgáltatásairól.
