A "Petőfi-ügy" 1989-ben kezdődött, amikor a Megamorv-Petőfi Bizottság (MPB) bejelentette, hogy a költő sírját találták meg a szibériai Burjátföldön, a Bajkál-tó közeli Barguzinban.
A feltárt maradványokról igazságügyi orvosszakértők és régészek már 1990 tavaszán megállapították, hogy női csontvázról van szó, tehát nem lehetnek Petőfi Sándor maradványai. Az összegzés kitér arra, hogy március 13-án Morvai Ferenc két kínai szakértővel közösen tartott budapesti sajtótájékoztatóján beszélt arról, hogy a birtokában levő csontok genetikailag "99,2-99,9 százalékos hasonlóságot" mutatnak két ma élő, női ágon leszármazott Petőfi-rokonnal.
Az MTA a vizsgálatokból levont következtetések súlyos hiányosságaira mutatnak rá. A csontok ismeretlen holléte miatt ellenőrizhetetlenek voltak a mintavétel körülményei. Ráadásul a jelentés nem tesz említést két fontos hitelességi garancia meglétéről. Ezek a következők: legalább két minta független vizsgálata, valamint a kísérletben részt vevők releváns genetikai adatainak közzététele, hogy az esetleges szennyezést ki lehessen zárni.
A barguzini csontból kinyert DNS - vélhetően szennyeződés miatt - több ponton bizonytalan, így eleve nem teszi lehetővé az azonosítást a két élő rokontól vett mintával.