Görögország;Nemzetközi Valutaalap;Európai Központi Bank;Janisz Varufakisz;Herbert Reul;

Békében megfér egymás mellett az uniós, a német és a görög zászló FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CARSTEN KOALL

- Elutasítják a reformokat?

Hírek szerint a hitelezők nincsenek elragadtatva attól a programtól, amit Görögország múlt pénteken este nyújtott be nekik. Bár döntés egyelőre nem született, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB), valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) számára az a legnagyobb talány, hogyan lesz képes majd finanszírozni az ország a hatalmas, egyes feltételezések szerint akár 20 milliárd eurós költségvetési lyukat.

Bár Görögország mindig fogadkozik, hogy most minden másként lesz, s értékelhető programot tesz le a hitelezők asztalára, mindig felmerülnek olyan mellékzöngék, amelyek megkérdőjelezik a kabinet őszinte szándékait. Bár a hitelezők már régóta kérik Athént arra, hogy írásban is nyújtsa be javaslatait, ez elég érdekes formában történt meg: csak mobiltelefonon olvasható formátumban tárták a hitelezők elé, s ami még nagyobb baj: kizárólag görög nyelven.

Szakértők is kételkednek a görög program hatékonyságában. A Bloombergnek nyilatkozó Holger Schmieding, a londoni központú Berenberg Bank vezető elemzője szerint nehéz elképzelni, miként tudja a kabinet növekedési pályára állítani a gazdaságot, amikor három hónap alatt 50 milliárd eurót menekítettek ki az emberek a pénzintézetekből, az adóbevételek pedig zuhantak januárban és februárban. Meglátása szerint Alekszisz Ciprasz kabinetjének így nehéz lesz teljesíteni azt a tervét, amely szerint 2015-ben a GDP 1,5 százalékának megfelelő elsődleges, tehát hitel nélkül nem számított többletre tesz szert.

Ciprasz számára az is nagy gondot jelent, hogy meg kell győznie a reformok szükségességéről saját kormányának tagjait. Ez azonban nem is olyan egyszerű, hiszen akadnak a kabinetben igen radikálisan gondolkodó személyiségek.

Ilyen például Panajotisz Lafazanisz energiaügyi miniszter, aki szerint Görögország csak konfrontáció révén kecmereghet ki a válságból, s fel kell vennie a harcot a „germanizált Európa” ellen. Euklid Cakalotosz nemzetközi gazdasági kapcsolatokért felelős tárcavezető pedig a Guardiannak kifejtette, hogy a görög kormány nem adja fel a megszorításokkal szembeni filozófiáját. Mint mondta, meg akarnak állapodni, de az ország „a saját útját akarja járni egy negatív forgatókönyv bekövetkezése esetén”.

A kormány mézesheteinek vége, már a görög közvélemény sem bízik úgy Cipraszban és csapatában, mint hivatalba lépése után. Akkor 83 százalék támogatta a kabinetet, ez az Alpha TV szerint 60 százalékra csökkent. Ez azt jelzi, hogy a kettős beszéd stratégiája, vagyis hogy mást mondanak a hitelezőknek, mint a közvéleménynek, csak ideig-óráig működőképes.

Janisz Varufakisz pénzügyminiszter a Handelsblattban megjelent szerkesztőségi cikkében „több udvariasságot” követelt partnereitől, s azt, fejezzék be az „ellenségeskedést, mert ebből csak Európa ellenfelei profitálnak”. Arra utalt, hogy a német és a görög politikusok elég erőteljes üzeneteket küldenek egymásnak. Varufakisz a cikkben úgy vélte, csődöt mondott a megszorítások politikája, mert az első intézkedések bevezetése után öt évvel is súlyos a válság hazájában.

Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője élesen bírálta Ciprasz kormányfőt a Spiegel Online-on, mivel a görög miniszterelnök Oroszországgal kokettál nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy nyomás alatt tartsa az Európai Uniót. Az CDU/CSU európai parlamenti delegációvezetője, Herbert Reul pedig azt üzente Athénnak, hogy az uniós tagság megbízhatóságot és bizalmat jelent. „Ahelyett, hogy az orosz elvtársakat kérjék segítségre, Görögországnak végre konkrét reformjavaslatokkal kellene előállnia” – hangoztatta.

Kormányzati nőpolitika egyáltalán nem is létezik, a kabinet szókészletéből a nők és férfiak egyenlősége pedig hiányzik - állítják a szakértők. Noha a kabinet szerint európai példa alapján igenis elő kívánja segíteni a nemek közötti esélyegyenlőséget és ezen belül is szem előtt tartja a nők férfiakkal egyenrangú foglalkoztatását, valójában már az alaptörvényben is csupán a népesedéspolitika egy eszközeként, potenciális anyaként jelennek meg a nők.