A balkán egy sor államában a labdarúgás összefonódik a politikával és a maffiával. A klubok pénzügyeit homály fedi, s a hatalomnak mintha nem is állna érdekében, hogy tiszta viszonyokat teremtsen. A klubokat nem privatizálják, részben a szükséges törvények hiánya miatt részben pedig azért nem, mert a csapatok is meg akarják akadályozni, hogy külföldi tulajdonosuk legyen. Összeállításunkban a balkáni országok labdarúgásának hátterét vettük górcső alá.
Szerbia
Belgrádban már régóta megoldhatatlan feladatot jelent a sportegyesületek ügye. Hol van már az 1991-es év, amikor a Crvena Zvezda nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját? Jelenleg már az is nagy szó, ha a szerb együttesek sikerrel veszik az akadályt valamelyik nemzetközi kupa selejtezőjében. Az áttörést az jelentené, ha sikerülne privatizálni a labdarúgó csapatokat. Legalábbis erre törekszik a Zvezda-drukkerként ismert Aleksandar Vucic miniszterelnök. De ki akarna megvenni egy ezer sebből vérző, csak veszteséget termelő gárdát?
Amíg azonban minden marad a régiben, addig továbbra is kétes pénzekből finanszírozzák a csapatokat. Mind a CZ, mind a Partizan adóssága több tízmillió euróra tehető, ráadásul ami szintén elriaszthatja a támogatókat: mindkét együttes vezetőségében politikusok kapnak helyet. Elég bizarr helyzetet teremt az is, hogy maguk a politikusok sem sürgetik a privatizációt.
Régi tapasztalataikból tudhatják, hogy időnként megéri egy csapat vezetőségében lenni, hiszen az esetleges sportsikerek után az ország vezetői is ott tapsolhatnak az első sorban. Még maga Vucic kormányfő is elismerte, nincs elegendő akarat a magánosítás véghez viteléhez. A B92 közlésére azt is megerősítette, hogy a klubok pénzügyileg enyhén szólva nem működnek átláthatóan. „Sokat loptak? Igen!” – fogalmazott a miniszterelnök.
Vucic ugyanakkor azzal érvel, hogy az általa vezetett Szerb Haladó Párt (SNS) illetékesei kivonultak a sportegyesületekből, vagy legalábbis a vezetőségből. Vélhetően a Belgrádi Labdarúgó Szövetség elnöke, Slavisa Kokeza jelenti a kivételt, aki az SNS végrehajtó bizottságának tagja, no és másodállásban a Crvena Zevezda alelnöke... Egyébként ő maga is elismerte, hogy a klubok részéről óriási a privatizációval szembeni ellenállás. A Crvena Zvezda például jelezte, nem ellenzi ugyan a magánosítást, de a klub részvényei 51 százalékának a Zvezdánál kell maradnia, magyarán a pénzt szívesen várják a befektetőktől, de a döntési jog az egyesületnél maradna.
Vucic egy ízben azt közölte, első körben a Partizant lehetne könnyebben értékesíteni, mert a hadsereg egykori csapatának valamivel rendezettebb a pénzügyi háttere, legalábbis az adóssága kisebb a Zvezdáénál. A két klub eddigi működtetése, vagyis milyen maffiacsoportok állnak mögöttük, mennyi pénzt invesztált beléjük az állam, még a szurkolók számára sem világos. Pénzügyi hátterük ugyanis rendkívül szövevényes.
S bár Vucic, aki mellesleg a titkosszolgálatokat is felügyeli, tiszta embernek állítja be magát, s azt mondja, ő sem látja át teljesen a két nagy belgrádi klub gazdálkodását, akadtak azért az ő nevéhez köthető, meglehetősen kétes döntések is. 2008 februárjában letartóztatták a Crvena Zvezda volt elnökét, a klub egyik legendás játékosát, Dragan Dzajicot, Vladimir Cvetkoviccsal és Milos Marinkoviccsal egyetemben. Azzal vádolták őket, hogy szabálytalanságokat követtek el a 2000-es évek elején Goran Drulicnak a Zvezdából a spanyol Zaragozába történt átigazolásakor.
A bírósági eljárás kellős közepén, 2012 novemberében aztán Tomislav Nikolic elnök (Vucic párttársa, a Szerb Radikális Párt korábbi elnökhelyettese) elnöki kegyelemben részesítette Dzajicot, aki így szabadon távozhatott. Sőt, még ebben az évben, december 19-én harmadszorra is megválasztották a CZ elnökének, s hogy honnan, nem tudni, de a nehéz helyzetben lévő belgrádi piros-fehérek ezután némi pénzhez is jutottak. A Crvena Zvezda mostani elnöke is hírhedt személyiség: az egykori szocialista politikus, volt kormányfő, Nebojsa Covic, aki a délszláv háborúk idején belgrádi polgármesterként Slobodan Milosevic egykori elnök bizalmasa volt.
A politika, az alvilág és a sport összefonódása azt is eredményezi, hogy a belgrádi klub nem tudja, de mintha nem is nagyon akarná megfékezni a kemény magot. Amíg azonban a Delije szurkolói csoport keményfiúi szabadon tombolhatnak, addig nem is álmodhat a klub arról, hogy visszakerüljön a nemzetközi labdarúgás vérkeringésébe.
A szurkolói rendbontások forrása az lehet, hogy a Delije alighanem mind a mai napig nem szakított sötét múltjával. Nem közösítette ki azokat, akik a botrányokért felelősek, s akik a nacionalizmust szítják. A délszláv háborúk idején a Delije több tagja is segítette a szerb szabadcsapatok időközben meggyilkolt (maffia)vezérét, Zeljko Ranzatovic Arkant. A számos vérengzést végrehajtott „tigrisek” néhai vezetője a Crvena Zvezda egyik vezérszurkolója volt.
A Delije szinte mindenkiben ellenséget lát. Pontosabban majdnem mindenkiben. Amikor ugyanis a pireuszi Olimpiakosz volt a Zvezda vendége, a keménymag Belgrádban hatalmas zászlóval várta a görög szurkolókat, amelyen e felirat volt olvasható: „Üdvözlünk benneteket, ortodox testvéreink.”
Szerbiában nem ritka, hogy veszteséges vállalatokat köteleznek a sportegyesületek finanszírozására. Esetenként pedig meglehetősen sajátságos összefonódásokra derül fény. Dusan Bajatovic, a belgrádi kormánykoalíció kisebbik tömörülése, a szocialista párt alelnöke egy személyben a Vojvodina sportegyesületének elnöke, illetve a Crvena Zvezda igazgatóbizottságának tagja. Melyik csapat sikeréért szorít? Senki sem találná ki: magánemberként a Zvezda ősi riválisa, a belgrádi Partizan a kedvenc csapata... Ez enyhén szólva nem azt mutatja, hogy a politika megkezdte volna a sportból való kivonulását. Annál is inkább, mert az egyesületek finanszírozása a pártfinanszírozás egyik módja is.
Horvátország
Ami a Delije Belgrádban, az a Bad Blue Boys Zágrábban, amelynek szurkolói számos rendbontás főszereplői voltak a külföldi stadionokban. A BBB-nek komoly politikai szerepe volt a délszláv háborúk idején: elsőként ajánlotta fel segítségét Franjo Tudjman akkori nacionalista elnöknek, akit a függetlenségi mozgalom vezéralakjának tartottak. Később azonban az államfő ellen fordultak a drukkerek, miután a klub nevét NK Crotatiára változtatta meg.
Tavaly novemberben a horvát „szurkolók”, a BBB aktivistái tomboltak. Az olaszok elleni idegenben megrendezett Európa-bajnoki selejtezőn miattuk kellett kétszer is percekre félbeszakítani a találkozót, nagy szerencséjükre azonban a játékvezető a mérkőzés folytatása mellett döntött. Az olasz rendőrség 15 horvátot tartóztatott le, mindannyiukat szabadon engedték.
A balközép horvát kormány kezdetben azt ígérte, megtisztítja a horvát foci mocsarát. Kísérlete azonban kudarcba fulladt. A politika és a foci összefonódása Horvátországban is teljesen nyilvánvaló. Zdravko Mamic, a horvát labdarúgás szürke eminenciása, a Dinamo Zagreb elnöke szívesen látott vendég az ellenzéki nacionalista párt, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) főhadiszállásán.
Egyes horvát csapatok kétes hátterű üzletemberek kezében vannak. Ilyen például a NK Rijeka, amelyet olasz tulajdonosa, Gabriele Volpi hetven százalékban egy nigériai bejegyzésű alapítványán (Social Sport Foundation) keresztül finanszírozza. (A maradék 30 százalék Rijeka városé.)