Legutóbb azonban nem zenészt, hanem a neves írót, Grecsó Krisztiánt invitálta meg. A regények helyett az író mindennapjairól esett szó. A közönség megtudhatta, hogy Grecsótól nem áll távol a konyhaművészet. Már korán beletanult a kulináriába: a kollégiumi évek alatt három társával lakott egy albérletben, és mivel a többiek lusták voltak, Grecsóra osztották a „konyhafőnök” szerepét.
Az író imádja a szerb konyhát, verhetetlen a plejskavicája, ami olyan mint a csevapcsicsa, csak hagyma is van benne. Szakácskönyvet azonban nem tervez. Grecsó szerint írótársait, Cserna-Szabó Andrást és Fehér Bélát nehéz lenne lepipálni. Akárcsak munkatársát az Élet és Irodalomnál, Váncsa Istvánt, aki Grecsó szerint a receptek terén tájékozott, de a főzőtudományával gondok vannak. A zenéről is szó esett, az író mesélt a Rájátszás nevű csapatról, melyben költők és rockzenészek írják át és játsszák el egymás műveit.
És bár az irodalmi szakma fintorog, a produkciók sok fiatalhoz juttatják el a kortárs irodalmat. Grecsó amúgy már középiskolásként is zenélt egy bandában, igaz, akkor még az volt a művészi koncepció, hogy a bandatagoknak legyen csajuk. Az est végén mégis az irodalomra terelődött a szó: a Mellettem elférsz című regény sikeréről, és arról, hogy Magyarországon igenis van igény a szépirodalomra.
Az író nemrég Nagykanizsán járt a zenész Dés Andrással. A művelődési ház 250 fős terme zsúfolásig megtelt, moccanni alig lehetett. Grecsó szerint ha egy Nagykanizsa méretű városban ilyen sokan összegyűlnek, akkor van remény. Vagyis létezik egy másik Magyarország, amelyik nem akar lesüllyedni, kikopni az életből.
