Nyolcvan évvel ezelőtt, 1935 novemberében a Négy és fél muskétás című film magyarra ültetésével született meg a magyar szinkron, amely évtizedeken át méltán volt világhíres (nemrég egyéni javaslat született hungarikummá választásáról is). Európa egyik legerősebb „szinkron nagyhatalmából” azonban néhány év leforgása alatt visszasüllyedtünk az átlagos és a jó közötti szintre. A szinkronszakma helyzete mostanra annyira megromlott, hogy több vitaestet is rendeztek a téma alapos körüljárása érdekében, a fennálló problémákat talán csak egy szakmai szervezet tudná orvosolni. A tervezett céh minőségbiztosítást vállalna a szakemberek és szinkronszínészek számára, azonban nagy feladat létrehozni egy olyan érdekképviselő szervezetet, amely az egész szakmát tömörítené magában.
Olcsó a szinkron hang
A probléma azonban sokkal mélyebben gyökerezik, mint azt egy laikus gondolná. Az elmúlt évek során a tendencia azt mutatja, egyre kevésbé mérvadóak a minőségi szempontok a szinkronszakmán belül. Ezért persze nem kizárólag a hazai szinkronvilág felelős, hiszen leggyakrabban a külföldi megrendelők kötik lehetetlen feltételekhez az adott munkát. Rendkívül rövid idő áll rendelkezésre a szinkronizálási munkálatokra, korlátozottak az anyagi lehetőségek, gyakran a külföldi filmstúdió dönt arról, hogy egy nagyobb szuperprodukció főszereplőinek melyik hazai szinkronszínészek kölcsönözzék a hangjukat, televíziós munkáknál pedig gyakran amatőrök végzik a hangalámondást.
Említésre méltó az is, hogy milyen irgalmatlanul alacsony a szinkronszínészek fizetése. Csőre Gábor színművész lapunknak adott válaszában úgy fogalmazott, egy népszerű sorozat egy évadjának szinkronizálásáért kevesebb összeget kap, mint amennyi egy közmunkás havi bére. A szinkronhangként eddig hétszáz különböző filmben közreműködő művész egyúttal abbéli aggályainak is hangot adott, hogy gyakran magyartalan kifejezések, hangsúlyhibák köszönnek vissza olyan filmekből, amelyeket több százezer néző tekint meg moziban vagy éppen televízióban. Ez különösen akkor ölt aggasztó jelleget, amikor sikerfilmekről, animációs produkciókról vagy családi mozifilmekről beszélünk, amelyek vetítéseire gyakran viszik el gyermekeiket a szülők. „Mivel mindenen spórolnak a gyártók és tömegtermelés van, sajnos lefelé vezet az út, mindaddig még nem teszünk ellene semmit” – vélekedik az aktuális helyzetről Csőre.
Pénzhiány miatt - válság
A szinkron mélypontra süllyedésének egyik oka a pénzhiány, amely értelemszerűen gátolja, hogy garantáltan jó színvonalú munkák jöhessenek létre. Körülbelül 2010 körül a megrendelők elkezdték lefelé verni az árakat, mostanra pedig ott tart a szakma, hogy egy színésznek akár több tucat szinkront is el kell vállalnia, hogy megélhessen. A megfeszített munka mellett nehézség az időpont egyeztetés is, mert a legtöbb művész színházban is játszik.
Gáspár Kata színésznő hét éve szinkronizál, azóta sok mozifilmben hallhattunk hangját. A Nemzeti Színház volt társulati tagja elismeri, hogy lehetne finomítani a szinkronszakmán, azonban úgy véli, hogy nincsenek olyan alkotók a szinkronban, akik félvállról vennék a feladatukat. „Sokan csak azt hiszik, hogy a szinkronszínészek bemennek a stúdióba, elbohóckodnak, aztán milliókkal hazasétálnak, holott a valóság az, hogy rengeteg meló van egy ilyen munkában. Tény, hogy nem kapunk sok pénzt, viszont ez produkciófüggő, mert például egy mozifilmért többet fizetnek, mint egy tévéműsorért. Gyakran három hónappal az adott munka után kapjuk meg a fizetést” – árulta el lapunknak.
A 27 éves színésznő elmondta, hogy régebben bevett szokás volt a film és a szövegkönyv kipostázása, viszont manapság általában a színészek nem kapják meg előre a szövegüket, azzal csak a helyszínen, a stúdióban találkoznak először. „Ebből fakadóan lehetnek nehézségek, mert így nem lehet felkészülni az adott jelenetre. Viszont az nagy segítség, hogy mozifilmek esetében többször elpróbálhatjuk a jelenetet” – véli Gáspár Kata, aki hozzátette, a szinkronrendező mindig segítségére van az alkotóknak, mert ő felkészül az előre lefordított forgatókönyvből és összehangolja a szinkronmunkákat.
Szakmai tömörülést sürgetnek
Bor Zoltán, a Masterfilm Digital Hungary ügyvezető igazgatója azonban nem tartja ennyire drasztikusnak a jelenlegi állapotot. „Mint minden más a mai világban, a szinkron is megváltozott. A régi tradíciókat őrző, igényes stúdiók viszont ma is kiváló munkát végeznek. Természetesen vannak olyanok, akik kizárólag anyagi megfontolásokat tartanak szem előtt, de tapasztalatom szerint ők hamar kikopnak a szakmából” – fogalmazott a Népszava kérdésére.
Az egyik legnagyobb szinkronstúdió vezetője továbbá hozzátette: a tervezett szinkronszakmai céh létrehozását üdvözli és bízik benne, hogy helyreállíthatja a szakma megbecsülését és elősegíti a fejlődést. A tervek szerint a szinkronos érdekvédelmi szervezet nem kifejezetten szakszervezet lesz, inkább egy szakmai tömörülés, amely a szakmában dolgozók érdekeit védené.
Az orvosolásra váró problémák között szerepel a jogdíj kényes kérdése is, azonban ehhez a filmeket gyártó tengerentúli stúdiókkal kellene leülnie a hazai képviseletnek. Köztudott, hogy a magyar szinkronszínészek nem élhetnek a szinkronizálásért járó jogdíjjal, mert arról a munka elvállalásakor le kell mondaniuk.
Mindezek a negatív tényezők és a jelenleg kilátástalannak ítélt helyzet magában hordozza a kérdést: merre tart a szinkronszakma? Azt követően, hogy az utóbbi években olyan legendás magyar hangok hunytak el, mint Bujtor István, Helyey László vagy Végvári Tamás, ezt a csatát már a fiatalabb generációknak kell megvívnia.
