A WSJ ugyanis azt állította, Benjamin Netanjahu kormányzata azért próbált információkat szerezni a nukleáris tárgyalásokról, hogy ezek kiszivárogtatásával megakadályozza a megállapodást a perzsa állammal. Bár Izrael és az Egyesült Államok megosztja a biztonsági kérdéseket érintő információit, előfordul, hogy egymásról is gyűjtenek adatokat. A Fehér Ház akkor fedezte fel, hogy Izrael fontos információkhoz jutott, amikor izraeli illetékesek egymás közötti kommunikációjáról értesültek.
Ebből egyértelműen az derült ki, hogy olyan értesülések birtokába kerültek, amelyek kizárólag a bizalmas tárgyalásokról származnak. A WSJ azt írta, az izraeliek tagadták, hogy közvetlenül amerikai diplomaták után folytattak volna kémtevékenységet. Mint mondták, más csatornákon jutottak a hírekhez, köztük iráni vezetők „közvetlen megfigyelése” révén. Utaltak arra is, hogy a francia tárgyalók sokkal nyíltabban beszéltek a nukleáris tárgyalásokon elhangzottakról, mint az amerikai résztvevők.
Iránnal március végéig kellene politikai keretmegállapodást kötni nukleáris programjáról, a végső megegyezés határideje pedig június 30. Egyelőre azonban nemcsak a Hatok, azaz az ENSZ BT öt állandó tagja (az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország) és Németország, illetve Irán képviselői között vannak véleménykülönbségek, hanem a tárgyalók között is. Franciaország szerint az Egyesült Államok, elsősorban a szankciók túl gyors feloldása révén, túl nagy engedményeket adna Iránnak. A Hatok célja az, hogy Teherán garantálja: nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál.
