Ennyi hülyeséget, ilyen rövid idő alatt, ilyen töménységben még nem sikerült hallanom, pedig olykor az Echo Tv. műsorába is belepillantok. Na, de ez a mostani beszéd korszakos jelentőségű volt számomra.
Először is: végre sikerült egy normális öltönyt felvennie országunk fejének. Ez önmagában is elismerésre méltó. A pódium felé tartva senki kezét nem óhajtotta megcsókolni, ami szintén üde színfolt ebben a csúf, szürke világban. Aztán beszélni kezdett, én pedig dermedten hallgattam. Kezdésnek világossá tette, hogy a piciny magyar nemzet körül van véve hatalmas, homlokig felfegyverzett, vérszomjas és aljas ellenségekkel. Most is, nem ám csak régen! "Nyugatra fordulva a németül beszélő népek világa, a mindig jól szervezett, a gazdasági válságokat is a javukra fordító kancellárok világa. Keleten a nálunk százszorta nagyobb katonanépek világa. Délre a félhold hatalmas embertömegei. Köztük áll a magyar haza. " - mondta a miniszterek elnöke. Itt vagyunk mi, hősies és a szabadságért harcoló nép, a minket legázolni akaró, ellenséges és irígy népek tengerében. De mi kitartunk, mint egy átlátszó állványzat! Ezt ugyan a magam részéről nem igazán értettem, de a "Viktor!"-t kiabáló szurkolóknak nagyon tetszett a hasonlat.(...)
