Népszava Anno;Olof Palme;

- Gyilkos merénylet áldozata lett Olof Palme

1986-ban ezen a napon szállt világgá a hír: Olof Palmét, Svédország miniszterelnökét egy ismeretlen tettes halálosan megsebesítette.Népszava anno: az első órák sokkoló hírei

Gyilkos merénylet áldozata lett Olof Palme: a svéd miniszterelnököt péntek éjjel Stockholmban lelőtte egy ismeretlen férfi. A politikus kórházba szállítása után nem sokkal belehalt sérüléseibe.

Az egyelőre ismeretlen indítékú merénylet kevéssel éjfél előtt történt Stockholm belvárosában, a nyílt utcán. Palmét azonnal kórházba szállították, de már nem tudtak segíteni rajta. Az 59 éves miniszterelnökre kétszer lőtt rá egy — szemtanúk vallomása szerint — negyven év körüli férfi. A közvetlen közelből leadott lövések a mellkasán és a hasán érték a politikust, akit saját kívánságára általában nem kísértek testőrök.

Palme a támadás pillanatában feleségével egy mozielőadás után gyalogosan indult hazafelé.

Vasárnap még mindig nem lehetett tudni, ki és kiknek a megbízásából ölte meg Olof Palmét. Szombaton Londonban §gy bizonyos „Holger Meins különítmény” nevében ismeretlen telefonáló jelentkezett, azt közölve, hogy Palme megölése ennek a csoportnak a műve. Holger

Meins szélsőbaloldali nyugatnémet terrorista volt, aki belehalt éhségsztrájkjába. A másik nyom a horvát usztasákhoz vezet, akik közül egyik ma is svéd börtönben van, amiért 1971-ben részt vett Jugoszlávia stockholmi nagykövetének meggyilkolásában.

A svéd rendőrség közölte, hogy egy stockholmi metróállomáson nejlonzsákot találtak, benne több ruhadarabbal. Méretük alapján elképzelhető, hogy ezeket a gyilkos hagyta hátra. Lisbeth Palme, a meggyilkolt politikus felesége, aki a merényletnél maga is könnyebben megsérült, mintegy 1,80 méter magas, körülbelül 35 éves, sötét hajú férfiként írta le a gyilkost. Palme asszony elmondta továbbá, hogy már korábban feltűnt neki két fiatal férfi, aki két héten keresztül időnként felbukkant a lakásuk közelében és „furcsán viselkedett”.

Népszava 1986. március 14.

A 70 évvel ezelőtt történteket több néven is emlegetik. Egyik álláspont szerint csak a zsidóknak és a cigányoknak jelentett felszabadulást a szovjet katonák bejövetele. A többieknek megszállást hoztak az érdekszférájukat egyre jobban kiterjesztő oroszok, akik 1945 április 4-én fejezték be az „országjárást”. A személyes élmények felelevenítésével is igyekszem kis kortörténetet adni. A tisztánlátást az is segítené, ha minél többen elolvasnák Gyóni Géza papköltő az első világháború borzalmait idéző „Csak egy éjszakára” című versét.