- Orbán a bazári beszédében a foglalkoztatás bővülésével is dicsekedett. Üres szólam volt?
- Orbán Viktor szerint a foglalkoztatottak száma 2010 óta 455 ezerrel növekedett, ezzel szemben, az évi átlagok szerint a többlet csak 350 ezer. Ennek is a fele közmunkás, illetve szezonálisan külföldön munkát vállaló, akiket a statisztikai hivatal a hazai foglalkoztatottak közé sorol. Az utóbbiak tavaly már 100 ezren voltak. A közmunkások és a szezonálisan külföldön dolgozók nélküli a növekedés évi átlagban 37 ezer munkavállalót jelent. Ez azért elég távol áll attól az évi 100 ezertől, amire szükség lenne a kormány ígéretének teljesüléséhez, hogy 2020-ig 1 millió új munkahely teremtődik, s ezt mind a vállalkozók hozzák létre. A vállalkozói szférában a foglalkoztatottak száma 5 év alatt 33 ezerrel bővült. Ez évi 6600 új állást jelent. A 2010-es választási, illetve kormányprogramban még az szerepelt, hogy tíz év alatt az 1 millió új munkahelyet a vállalkozók fogják létrehozni. A kormányzati ígéret akkor még kiszámítható gazdasági környezetről szólt, ami ösztönzi a vállalkozásokat. Ez jó elgondolás volt, csak nem ebbe az irányba ment a kormány, hanem folyamatos háborúskodás kezdődött a "mindent meg kellett változtatni" jegyében. A vállalkozók azt élték meg, hogy bármi megtörténhet, és a bármi meg is történt.
Az ilyen kormányzati politika kedvét szegi a cégekbe befektetni szándékozóknak. Janus arcú a Fidesz foglalkoztatáspolitikája, egyfelől óriási összegeket költ közmunka- programokra, s erre azért van szükség másfelől, mert az elsődleges munkapiaci foglalkoztatás feltételeit rongálja. Idén már 270 milliárd forint megy el közmunkára. El nem tudom képzelni, hogy 2018-ig miből bővítik tovább a közfoglalkoztatást úgy, hogy elérjék a kitűzött célt, a teljes foglalkoztatást. Azzal is nagyra van a kormány, hogy tavaly 4,1 millió foglalkoztatott volt, s erre a rendszerváltás óta nem volt példa. Valóban, de ha ebbe nem számítom bele a szezonálisan külföldön dolgozókat és a közmunkásokat, akkor valamivel több mint 3,8 millióra zsugorodik a szám, aminél magasabb is volt már a 2002-2008 közötti békeévekben. Az elsődleges munkaerő-piaci helyzet a válság óta érdemben nem javult. Ha a közmunkára fordított összegek legalább egy részét az oktatásba fektették volna, nem itt tartanánk.
- Hol tartunk?
- Ott, hogy a közmunkákkal a társadalom egy része karanténba kerül. Nem csoda, ha az emberek a közmunkáért tüntetnek, hiszen több a segélynél. De nemzetgazdasági szinten és hosszú távon gondolkodva ez a közmunkás tömeg nem a modernizációnak, a versenyképesség növelésének a letéteményese. A magyar munkaerő rongálódik és így növekedési esélyeink is romlanak, pedig azok már régóta nem túl jók.
- Mégis mintha működne az orbáni gazdaságpolitika, hiszen tavaly az uniós átlag fölötti volt a bruttó hazai termék, a GDP 3,6 százalékos növekedése. Vagy mégsem ilyen szép a menyasszony?
- A tavalyi év egyszeri kiugrás volt, ám még ezzel sem értük el a válság előtti szintet. A lengyelek
- Mi húzta a növekedést?
- Egyértelműen az uniós források, illetve az autóipari beruházások. Az agyontámogatott járműipar azonban nem egyértelmű előny, mert általa nagyon egy pólusúvá lesz a magyar gazdaság, ami rendkívül kiszolgáltatottá tesz bennünket az autóipari konjunktúra hullámzásának. Ahol uniós pénzek voltak, ott nagy ütemben bővültek az állóeszköz-befektetések, így a mezőgazdaságban, a vízgazdálkodásban, a szállítás, raktározás területén. De a kormány különadós politikája visszafogta a befektetéseket: csökkentek két év átlagában az energia-, az infokommunikációs-, a pénzügyi szektor fejlesztései, vagyis a különadókkal sújtott területeké. Alig nőttek a kereskedelmi szektor beruházásai. A kereskedelemre rakott újabb terhek hatásai majd ezután lesznek érezhetőek. Besegített a GDP növekedésébe a választási osztogató politika és a mezőgazdaság számára kedvező időjárás is. Gondot jelent, hogy a bruttó hazai termék növekedése nemzetgazdasági szinten a termelékenység romlásával párosult. Extenzív növekedési pályán mozgunk, a foglalkoztatás bővülése pedig nem a versenyképesség növekedése irányába mutat.
- Jó hír lehet a gazdaságnak, hogy gyarapodott tavaly a magyarok lélekszáma. Lendíthet ez az ország szekerén?
- A születések számának emelkedése a tavalyi évhez képest örvendetes. De az elmúlt öt év átlaga elmaradt a megelőző öt évétől. Sajnos a természetes fogyás nem állt meg. A Ratkó-korszak gyermekei a ’70-es években szültek, bébiboom volt, de az unokák már nem az arányokat követve jöttek világra. Ha a lakosság fogyatkozik és az ország még magára is zárja az ajtót, mondván, ne jöjjenek ide gazdasági bevándorlók, miközben a magyar fiatal munkavállalók java elhagyja az országot, az semmi jót nem ígér a jövőre nézve. Hiszen egyre kevesebb lesz az innovatív munkaerő. Eközben lepusztítják az oktatást, az egészségügyből forrásokat vonnak ki. Egy elöregedő, beteg társadalom képe rajzolódik ki, amelyben az elszegényedés megállíthatatlannak tűnik.
- Felfedezhető valamilyen koherens gazdaságpolitika az Orbán kormány elmúlt több mint négy évében?
- Gazdaságpolitika, mint koherens gazdasági elképzelés nem volt és nem is lesz, csupán kormányzati politikáról beszélhetünk. G. Fodor Gábornak igaza volt, amikor azt mondta, itt mindent a politika irányít, s ez így van a gazdaságban is. A gazdaságot ide-oda rángatják. Ötletek sorjáznak a szélesebb és hosszabb távú következmények felmérése nélkül. Ha valakinek megtetszik egy terület, például a dohány-, vagy a szerencsejáték-piac, oda benyomulnak. Államosítják a takarékszövetkezeteket, majd kiosztják egymás között. Ez gazdaságpolitika? A vagyonok és piacok újraelosztása folyik, előnybe hozva a párthíveket. Némi törés ebben az „unortodoxiában” az Erste Bank és az EBRD megállapodás, amit szerintem a németek kényszerítettek ki és nem a fölismerés, hogy a bankokkal nem lehet így (el)bánni, mert különben nem lesz hitel és növekedés sem. Nevetséges, hogy annak kell örülnünk, hogy a kormány aláírt egy szerződést, amely szerint a továbbiakban nem fogja megtámadni a bankokat. Itt talán lesz némi fordulat, de ez a gazdaságnak csak egy szegmense. A NER-ben is el lehet lenni, csak azzal kell számolnunk, hogy lefelé csúszunk. 2010 óta az egy főre jutó GDP-ben megelőzött minket Lengyelország, Észtország, Litvánia. A lettek a nyomunkban vannak, és Románia is rohamléptekkel jön fölfelé. Magyarországot sajnos ma már a lecsúszó balkáni országok közé sorolják.
- Milyen hatása lehet a napokban kirobbant brókerbotránynak?
- Romboló. Megrendülhet a bizalom nem csak a brókercégekkel, de mindenféle pénzintézettel kapcsolatban is. Olyan híreket hallani, hogy már a bankokat is hívogatják az ügyfelek, vajon biztonságban van-e a pénzük. A nagybankok egyébként profitálhatnak ebből a helyzetből, ha sokan átviszik hozzájuk a pénzüket és a számláikat. Így erősödhet a pénzügyi koncentráció. Nyertes lehet még az állam, a papírjai a piaci árakhoz képest amúgy is felüldíjazottak, ami versenyelőnyt jelent. Az emberek azt gondolják, az állam csak nem dől össze, vagy ha igen, akkor már úgyis mindegy. Ha az államhoz folynak be ezek a pénzek, az azt jelenti, hogy nem a termelést, hanem a kincstárat fogják finanszírozni. Ebből növekedési veszteség lehet. De hazai veszteség az is, ha a megtakarítások külföldre vándorolnak.
- Ha ennyi a gond a brókerekkel, egyáltalán szükség van rájuk?
- Egy modern gazdaság, így a magyar sem lehet meg nélkülük, hacsak ki nem visznek minket Európából.... vissza az őskorba. A magyar társadalom pénzkultúrája egyébként is nagyon alacsony szintű. Ez a botrány lehetővé teszi olyan ideológiák megerősödését, amelyek hangulatot keltenek a modern piacgazdasággal, a bankokkal, a brókerekkel szemben.
- Ha mégis sikerül 2018-ban leváltani az Orbán rezsimet, min kellene elsősorban változtatni?
- Mindenen. Az Orbán Viktor által épített rendszer olyan tákolmány, amit le kell bontani. Újra kell építeni a piacgazdaságot, ahova óriási vargabetűt téve vissza kell térnünk. Ezért rendszerváltás értékű változásokra lesz szükség. Ezt már nem én fogom csinálni, én már egyszer csináltam. Bízom a fiatalokban.