- Vágó Gábor: „most készülünk valamire”

- És emögé lehet állítani olyan mértékű társadalmi felháborodást, mint ami tavaly ősszel kialakult, ám mára lanyhulni látszik?

- Nem lanyhul, csak maga a tüntetés, mint eszköz veszítette el az élét. Elpattant valami tavaly ősszel az emberekben, viszont azt is megtapasztalták, hogy önmagában attól, ha kimennek az utcára és azt ordibálják, Orbán takarodj, még nem fog eltakarodni. Mostanra a civil vagy mozgalmi szervezetek, illetve azok a csoportok, amelyek ősszel kidugták a fejüket a földből és elkezdtek szervezkedni, szintén rájöttek, hogy nem a tüntetés a legmegfelelőbb eszközük. Jelenleg keressük azokat a formákat, melyek képesek arra, hogy bevonzzanak és aktivizáljanak állampolgárokat. Most például a Korrupcióellenes Szövetséggel a munkatervünkben 12, kifejezetten a társadalmi részvételt fokozó témát vettünk föl. Ezek közül 7-8 iránymutató lehet majd az egyszerű állampolgárnak is, hogy ha van otthon szabad másfél órája, és éppen nincs kedve filmet nézni, akkor hogyan tud akár egy helyi korrupciós ügynek utánamenni, hogyan tudja földeríteni. Tehát, hogy mik azok a lépések, amelyeken végig kell mennie ahhoz, hogy korrupcióellenes aktivistává, aktív állampolgárrá váljon. S felkínáljuk a módszertanhoz azt is, hogy segítünk az így felderített ügyeket a nyilvánosság elé vinni. Az a célunk, hogy ne csak itt, Budapesten legyen 50 ember, aki aktívan harcol a korrupció ellen, hanem képessé tegyük az állampolgárokat arra, hogy ők maguk helyben is fölvegyék a kesztyűt.

- Tehát civil kontrollt akarnak létrehozni?

- Ez a tervünk. És a DEMOSZ-osokkal (a Demokratikus Mozgalmak és Szervezetek Országos Vándorgyűlése – a szerk.), akikkel Szegeden találkoztunk néhány hete, most március 15-ével sem az a célunk, hogy Budapesten gigatüntetést szervezzünk, hanem hogy a vidéki eseményeket támogassuk meg. Mert azt látjuk, hogy a vidéken kialakult neofeudalizmus nagyon sokakat függelmi viszonyba hozott az államtól, s ez a félelmük alapja. Ezt kell megtörni. A félelem sokszor a tehetetlenségből fakad, hogy azt érzik, nincs továbblépési lehetőségük. Ha a tettvágyhoz támpontokat tudunk adni, így a kitörési útvonalon ők maguk végig tudnak menni, s megtapasztalják, hogy mely állampolgári jogaikkal élhetnek, akkor maguktól fognak ledőlni a félelem falai az emberekben.

- Igen, de a függelmi viszony, amit említ, ettől még nem szűnik meg.

- Persze, épp ezért most van a legnagyobb igény arra, hogy azok a karitatív mozgalmak, amelyek szintén ősszel jöttek jobban elő, aktívan részt vegyenek ebben a projektben. Tehát őket kell rábírni, hogy a kistelepülésekre fókuszáljunk és ott egy olyan alternatívát adjunk, ami a közmunkától, magyarán az államtól és a helyi önkormányzattól független egzisztenciális biztonságot teremt. Hogy legalább a saját betevőjüket meg tudják termelni, s így ne legyenek közvetlen feudális viszonyban az állammal. Utána pedig már szabadon kinyithatják a szájukat. Nem véletlen, hogy a közmunka nagyon sok helyen nem egy produktív termelő munka, hanem kapirgálás, mert ha produktív lenne, akkor már nem volna olyan kemény a szociális függelmi viszony a helyi kiskirályoktól, a döbrögiktől.

- Hiszen akkor a munkaerő-piacra is átkerülhetnének azok, akik a közmunkában „edződtek”. De a statisztikák bizonyítják, hogy 90 százalékuk nem kerül be a piacra, legfeljebb később vissza a közmunkába. A programjuk tehát az ördögi kör megtörése?

- Ez egy politikai program a szó valódi értelmében, hiszen közügy, amivel foglalkozni kell. Mert ha ráhagyjuk a hatalomra, hogy bármit tehet, akkor bármit meg is fog tenni. Igen, ez program, csak nem pártszerű. Mert - mint mondtam - a pártok elvesztették a mozgósító képességüket. Értsd: nem azt, hogy bizonyos emberek menjenek a-ból b-be tüntetni vagy szavazni, hanem azt, hogy tegyenek meg dolgokat akár magukért, akár a mikroközösségükért. Ezért van most nagyobb felelősség a civil szervezeteken, mozgalmakon, mert nekünk van még akkora hitelességünk, hogy mozgásba tudjuk lendíteni a társadalmat.

- Mégis azt mondta, kooperáció kell a pártokkal.

- Igen, de azért ez faramuci szituáció, hiszen a pártoknak soha nem kell a civil kontroll. Nem szeretik, nekünk mégis létre kell hozni, s meg kell értetni a hatalommal, illetve az oda vágyó politikai szervezetekkel, hogy bármikor váltás lehet, és aki ma ellenség, mert ránéz a körmére, az holnap az ellenfelének a körmére fog nézni. Tehát a civil nyomásra, kontrollra azért van szükség, hogy a mindenkori hatalmat tudja ellenőrizni.

- Ezek szerint nem szavazóbázist akarnak építeni?

- Számomra a szavazóbázis kérdése jelenleg eléggé irreleváns. Most nem erről van szó, nincs értelme erről beszélni, hiszen egyrészt messze vannak a választások, másrészt pedig nem is elég önmagában választást kell nyerni. Először a társadalomban kell változás. A társadalmat kell a demokráciára ránevelni, megmutatni az embereknek, hogy van joguk, sőt kötelességük beleszólni a közügyekbe. És utána lehet csak érdemi változást elérni a politikában is. Ha csak fölül képzeljük el, a politikai elit szintjén a „rendszerváltást”, akkor érdemi változás soha nem lesz. Ennek a folyamatnak alulról kell végbemennie. Mi nem a pártokat akarjuk aktivizálni, hanem az állampolgárokat, s ha kiépül egy demokratikus működési mód, amiben sok olyan állampolgári közösség van, amely ki tud és mer is állni a saját érdekéért, utána magától fog összeomlani a rendszer.

- Amit ebből a társadalmi aktivitásnövelésből a saját feladataként említ, az a korrupcióellenes küzdelem. Ebben talán vannak részsikerek, ám mintha elmaradnának a következmények; elég, ha csak a Vida Ildikó által jóváhagyott, önmagát tisztának minősítő jelentésre gondolunk...

- Pedig számtalan következmény van. Például az áfacsalásokat is kezdi komolyan venni a NAV, kimutatható, hogy valamennyire csökkent a mértékük. Persze kérdés, mely üzleti körhöz tartoznak azok, akiket elkaptak és melyek azok a csoportok, amelyek tovább csinálhatják a dolgaikat. Másrészt viszont önmagában az, hogy a felszínen van a NAV-botrány, siker. Másfél éve beszélnek róla az emberek. Ez komoly munka volt az aktivisták, s a politika szintjén is. S az ügy már nemcsak itthon van napirenden, hanem az európai nyilvánosság is értesült arról, mi folyik Magyarországon. Ezt a munkát nem szabad abbahagyni, éppen ezért készítem a jelentést is, hiszen így lehet szigorításra, változtatásra ösztönözni a jogalkotókat, s eljárásokra kényszeríteni a hatóságokat.

- Ma az illetékes hatóságok nem végzik a dolgukat?

- Nem jól. Épp ezért kell rámutatni a problémákra, mint például hogy Magyarországon a csak áfakörös cégeknek csupán 10 százalékát ellenőrzik, ami rekord alacsony szint, s így mindenféle következmény nélkül szedhetik ki a pénzt a közös kasszából. Emiatt van egy tátongó, 500 milliárdos lyuk a költségvetésben, mégsem történt érdemi lépés, mióta erre - még parlamenti képviselőként - figyelmeztettem. Rá kell tehát mutatni, hogy a hatalomnak kell lépni, az ő kezükben van a fegyver. Nem vagyok ügyészség, bíróság, adóhatóság, csak a rendszer anomáliáit tudom fölfedni, s meg tudom adni rá a választ, hogyan működhetne jól vagy jobban. De nem tudom magát a folyamatot végigvinni, ez nem egy egyszemélyes játék. Azért készítem ezt a jelentést az LMP-frakciónak - mely végig következetesen vitte ezt a témát -, mert azt, hogy folyamatosan megy a tili-toli; lesz-e vizsgáló bizottság, nem lesz, vizsgál-e a bizottság, vagy sem, vagy hogy állandóan leveszik a napirendről a kérdést, meguntam. Ezért azt a jelentést, amit még a képviselőségem végén csináltam, újabb információkkal kiegészítem, hogy legyen egy olyan átfogó kép, amit a magyar társadalom is megért, s így számon kérheti, hogy mi is történt az ügyben.

- A téma, úgy tűnik, ingerli a közvéleményt, de vajon egy ilyen jelentés képes tömegeket maga mögé állítani?

- Nem, ez szakmai munka, a figyelemfelkeltésére vannak más eszközök.

- Polgári engedetlenségre gondol, mint annak idején bemenni a NAV-hoz és sorszámot tépni?

- Az inkább polgári engedelmesség volt, hiszen türelmesen vártuk ki a sorunkat. De most készülünk valamire.

- Elmondja, mire?

- Akkor már nem volna meglepetés.