Nemcsak Irakban demonstrálták erejüket az iszlamisták a régi történelmi emlékek megsemmisítésével. 2012 nyarán Maliban is elképesztő rombolás zajlott. A sivatag közepén található városban, Timbuktuban az ENSZ világörökségéhez tartozó emlékek sorát rombolták le vallási fanatikusok. Egyebek mellett két, a 14. századból síremléket, továbbá mauzóleumokat, könyvtárakat semmisítettek meg. Timbuktuban egykor igen gazdag kulturális élet folyt.
A Niger folyó északi partjánál elhelyezkedő városban szakértők szerint manapság is a 16 szent sír mellett további több száz felbecsülhetetlen emlék található. Ugyancsak ismertek mecsetei. Különösen a Djinger-ber, a Sankóre és a Sidi-Yahia mecset. Több épületet 1990-ben felvettek a világ legveszélyeztetettebb emlékei közé.
Líbiában az iszlamisták szintén jelentős területeket foglaltak el. Már Moamer el-Kadhafi megbuktatásának évében, a 2011-2012-es káosz idején is sok kulturális kincset fosztottak ki, ókori emlékeket rongáltak meg, mint például a Karamanli mecsetet Tripoliban, vagy Zlintanban a szúfi ereklyéket. Az észak-afrikai ország arculatát alapvetően határozzák meg a 12 ezer éves régészeti emlékek.
Kérdés azonban meddig. Az iszlamisták ugyanis különösen északon aktívak, a Földközi-tenger partvidékének egy részét tartják ellenőrzésük alatt, részint azokat a vidékeket, ahol több, az ENSZ világörökségéhez tartozó objektum is található. Ilyen például a Tripolitól 120 km-re keletre lévő Leptis Magna, Líbia ókori városa. A romváros számos kincset őriz, diadalívei, a thermák, a régi és az új fórum és a római színház is sok turistát vonzottak. 1982 óta a világörökség része. Hasonlóan fontos történelmi szempontból a punok által alapított 2500 éves város, Szabratha, amely monumentális színházépületeivel, mozaikpadlózatával valóságos időutazásra invitálja az érdeklődőket.
Szintén jelentős ókori emlékekkel büszkélkedhet Miszráta, amelynek elfoglalása az iszlamisták egyik legfontosabb célja. Félő, hogy az interneten egyre több, a moszulihoz hasonló felvétel válik láthatóvá. Elődeink talán sosem gondolták volna, hogy egyszer feltűnik majd egy csoport, amely éppen büszke, hogy le akarja törölni a föld színéről az emberiség történelmének csodával határos módon mindmáig megmaradt emlékeit.
Tálib rombolás Afganisztánban
Az al-Kaida terrorszervezetnek menedéket nyújtó afganisztáni tálib rezsim barbárságára még a 2001. szeptember 11-i terrortámadások előtt rádöbbenhetett a világ, amikor Afganisztán egyik legféltettebb turisztikai látványosságát, a bamijáni hatalmas kőbuddhákat lerombolták. A Bamiján-völgy Kabultól 230 kilométerre észak-nyugatra fekszik, mintegy 2500 méteres tengerszint feletti magasságban.
A sziklafalból a VI. százaban kifaragott két álló Buddha-alak a gandahárai művészet alkotása.A Kína és India közötti Selyemúton fekvő Bamiján városnál a II. századtól a IX. századig működött buddhista kolostor. A szerzetesek maguk is sziklafalba vájt barlangokban éltek, számos szobrot faragtak a mészkősziklákba. Legjelentősebb alkotásuk a mészkőbe vájt két óriási Buddha-szobor volt, az egyik 58, a másik 38 méter magas.
A két kőalak vonásait, ruházatát sárból és szalmából alakították ki, gipszstukkóval borították, a nagyobbikat kárminvörösre festették, a kisebbik több színben pompázott. Korabeli kínai források szerint a két kolosszust arany és fémékszerekkel is felékesítették. Az iszlám hódítók ugyan irtották a Buddha-ábrázolásokat, ez a két szobor mégis viszonylagos épségben megmaradt.A másfélezer éves szobrok lerombolására Mohamed Omár molla tálib parancsnok adott utasítást, mit sem törődve a hatalmas nemzetközi felzúdulással. 2001 márciusában láttak hozzá a bontáshoz.
Először légelhárító ágyúkkal lőtték a szobrokat, majd tankelhárító aknákat ástak be a lábukhoz, a fejükbe pedig lyukat fúrtak és teletömték robbanóanyaggal. Több hétig tartott a rombolás. Aki ma arra jár, csak a két kőfülkét és a szobrok felismerhetetlen romjait találhatja meg. Az UNESCO 2003-ban helyezte világörökségi védelem alá a Bamiján-völgy kincseit, de akkor már késő volt.Nagy vita folyik a művészettörténészek, helyi és nemzetközi szakértők között, hogyan lehetne megőrizni a bamijáni Buddhák emlékét – írta a brit Guardian idén januárban.
Az UNESCO engedélyével tíz évvel ezelőtt stabilizálták a maradványokat, két éve ugyanakkor nagy felzúdulást keltett, hogy egy német csoport hozzákezdett az újjaépítéséhez. A műemlékek restaurálásáról kötött 1964-es velencei megállapodás értelmében csak eredeti anyagokat lehetne felhasználni, a csoport ugyanakkor vasbetonnal, téglákkal kezdte kialakítani a kisebbik szobor talapzati részét. A munkálatokat leállították.A tálibok országlása idején súlyos károkat szenvedett a Kabuli Nemzeti Múzeum is, amely már az évtizedes szovjet megszállást is megsínylette.
A múzeum gyűjteményének kétharmada elveszett, vagy károsodott. A műtárgyak hetven százalékát, a régé gyűjteményének valamennyi darabját széthordták, sok tárgy a feketepiacon bukkant fel a környező országokban. Az uralomra került tálibok feltüzelték a múzeum katalógusának kártyáit. Felszámolták a filmarchívumot, minden iszlámellenesnek ítélt felvételt megsemmisítettek.
