A férfi Kazincbarcikáról a fővárosba utazott. Megérkezése utána Déli pályaudvarra igyekezett. Volt benne némi feszültség, ami azonban gyorsan feloldódott. A pályaudvar épülete, az Alkotás utca házai, a Krisztina körút, a Vérmező, az azt övező szomszédos utcák, sőt a Krisztina téri templom is ismerősen üdvözölték őt. Szemével ő is megsimogatta az ismerős tájat, köszöntötte a régi épületeket.
Nem először tette meg ezt az utat. Évenként megismételte, s ha tehette, mindig februárban. Ezt a napot kizárólag az emlékezésnek szentelte, semmi sem siettette. Ha az előző évben a Vérmezőn keresztül sétált, akkor most a Krisztina körút a soros. Majd ebéd után ráérősen más oldalról tekinti meg Krisztinaváros előbb említett részeit. Ha véletlenül nem februárban jön, hanem nyáron, akkor is szívesen megpihen a Vérmező egyik-másik padján és újra megtekinti azt az emlékművet, amit a Budai Önkéntes Ezred emlékére állítottak.
Ichnát Gyula - haláláig a Borsodi Vegyi Kombinát energetikusa - a Budai Önkéntes Ezred tagjaként részt vett a budapesti felszabadító harcokban. Az 1922-ben Vajdácskán született Ichnát Gyulát 1942-ben sorozták be és a miskolci Rudolf-laktanyában kapott három hónapos kiképzést. Ezután a keleti frontra a páncélelhárítókhoz került, és a Dnyeszter folyóig jutott el. Egy nagy szovjet ellentámadás során 1944 júliusában aknaszilánktól megsebesült, dobhártyája beszakadt. Ez már a harmadik sebesülése volt. A visszavonuláskor a Toronyai-hágónál bátor fellépésével bajtársaival együtt 30 munkaszolgálatost mentett meg. Majd a harcok már magyar földön folytak. Békéscsaba térségében csapata nagyrészt megsemmisült. Harcoltak, de a 14 támadó szovjet páncélost nem tudták feltartóztatni. Hátráltak s már Budán voltak. Harcálláspontjuk egy Márvány utcai házban volt. Itt e környéken 1945.február 7-én lőtték ki harckocsiját és fogságba került. A kihallgatást vezető szovjet tiszt szóba hozta az átállást, amit akkor már Németh Dezső, Krupitzer Ferenc és a későbbi ezredparancsnok, Variházy Oszkár is szervezett.
Az 1945.február 12-én , a kelenvölgyi iskolában megalakult Budai Önkéntes Ezred - új alakulata a tűzkeresztségen - már február 5-9-e között, a Déli-pályaudvarért vívott harcban átesett. A Krisztina-téri templom tornyából villámgéppuska szórta a halált. A templomot Ichnát Gyula rohamosztaga foglalta el. és tette ártalmatlanná az ellenséges állást.
A bekerített megszálló csapatok, és nyilasok február 11-12-én az Olasz fasornál akartak kitörni, sikertelenül. A szakasz egy másik jelentős tette az Alkotás utcai házak felszabadítása volt. De harcoltak a Naphegy utcában, ahol Szlavkovszky Mihály rohamosztagát támogatták, majd a Pálya utcában indult rohamra szakasza, ahol erős ellenséges tűz fogadta őket. Az egyik ház ötödik emeletéről német géppuska ontotta rájuk a tüzet. A harcban sok magyar bajtársa esett el, amíg az ellenséges állást fel nem számolták.
1945. február 13-án a Budai Várat védő - már elmenekülni nem tudó - német és nyilas csapatok megadták magukat. A Várra szovjet zászló került, ami mellé kitűzték a magyar zászlót is. Az átállt magyar katonák fehér, vagy piros karszalagot viseltek. Ilyet a sapkájukra és a hajtókájukra is tettek. A sokat nélkülöző és szenvedő budaiak csodálkozva és örömmel fogadták őket.
Miért állt át Ichnát Gyula? Ő erre így válaszolt: " Már a visszavonulás során tapasztaltuk, hogy a "szövetséges" náci csapatok a magyar katonákat nem becsülték. Mi voltunk az utóvédek. Nekünk ott, Budán - a fogságba eséskor - belső vívódásra, más elhatározásra nem volt időnk. Talán fél nap alatt kellett döntenünk. Személyes végső döntésemet legkedvesebb kenyeres pajtásom, a kiskunhalasi születésű Kiss László halála erősítette meg. És a háború pusztítása a fővárosban, amelyet elképzelni sem tudtam, továbbá a szétlőtt Vár, a Várnegyed romos házai, a súlyosan sérült Mátyás templom, és a Dunában bénán heverő, valaha szép hídjaink szörnyű látványa."
Majd Kazincbarcikán telepedett le. Egy-egy bajtársi találkozóra mindig kevesebben mentek el. Amíg élt, egykori bajtársai közül az akkor Győrben élő Várnagy Antallal tartott kapcsolatot. Ichnát Gyula megkapta az Ideiglenes Nemzeti Kormánytól a Független Demokratikus Magyarországért Emlékérmet, 1995-ben a Honvédelmi Miniszter Emléklapját, a miniszterelnöktől 1995. május 9-én " Emléklap a nemzeti ellenállásért" címet viselő elismerést.
*
A történészek az ezred helyét és szerepét a következőképpen határozzák meg: " A Budai Önkéntes Ezred a legnagyobb szervezett katonai ellenállás volt." Az ezred 2500 tagja közül majd hatszázan estek el a felszabadító harcokban. Tiszteletükre 1967-ben a Vérmezőn emlékművet állítottak.