- Szociológiai szempontból közelítve a témához, mivel magyarázható a mindent elsöprő érdeklődés?
K. L: Nagyon jó a marketingje. Amikor 2012-ben megérkezett az első könyv Magyarországra, több könyvesboltban hatalmas gúlákat raktak belőle. A BDSM-téma ezidáig tabunak számított itthon. A könyv középszerű alkotás, de nem ócska szemét, mert azt azonnal eldobná az olvasó. A filmverzió sem különb, ott sincsenek kidolgozott karakterek. Tipikus esete annak, amikor valamire ráharapnak és hatalmas sikert csinálnak belőle.
B. ZS: Számtalan ilyen típusú könyv jelent meg, a legtöbbjük jobb is ennél. Mégis éppen ez a könyv lett felturbózva, pedig irodalmi szempontból éppúgy nulla, mint a történetét tekintve. Sok páciensem mesélte, hogy olvasta a könyvet és látta a filmet is, de a filmverzión felháborodtak, annyira rossznak találták. Huszonéves pácienseim végigröhögték a filmet, a New Yorkban tanuló lányom, akinek nincs nagyon pénze, szintén elment megnézni. Mondanom sem kell, szerinte is borzasztó; unalmas és röhejes. Még az sincs benne, ami a „softpornónak” nevezhető könyvben jelen van, hiszen a szex minimális a vásznon.
- Valamiért mégis széles rétegeket képes megmozgatni a könyv és a film is egyaránt.
B. ZS: Nyilván a téma miatt. A nők is érzékenyek a pornóra, de egészen másra, mint a férfiak. A pornó terén egyre inkább a parafíliák – a perverzió elegáns neve– felé megyünk, extrém és beteges szituációk váltják egymást a pornófilmekben. A nők viszont egészen más dolgokra vágynak, számukra például a pornóolvasás többet ad, mint a képi megjelenítés. Az olvasás aktív folyamat, mert akkor nekünk kell elképzelni a képet, a filmet viszont csak be kell fogadni. A film népszerűsége a könyvig nyúlik vissza, mert ha történetesen tudják is, hogy rossz a film, mégis érdekli őket, hogy az általuk elképzelt jelenetek hogyan valósultak meg.
K. L: Az elmúlt három évben magam is sokszor láttam a trilógia részeit nők kezében – nem röstellve, nem újságpapírba csomagolva. Talán az is állhat a jelenség mögött, hogy az ember képtelen megelégedni a saját szexuális életével, szüntelen újat, mást akar. A kíváncsiság nagy hajtóerő.
- Felmérések szerint a nők jelentős hányada szokott arról fantáziálni, hogy valaki akarata ellenére szexre kényszeríti. Mivel magyarázható ez napjaink feminizálódó világában?
B. ZS: Szakemberként tudom, hogy a női fantázia határtalan. Férfiaknál gyakori a női önkielégítésről ábrándozás, nőknél viszont nem ritka a megerőszakolásos fantáziakép. Ezáltal ezek a nők tudattalanul felmentik magukat az erkölcsi teher alól. Ahol a szex nem elfogadható például neveltetési, vallási szempontból, ott a fantázia így cselezi ki a pszichét. Nem én akarok szexelni, velem akarnak – mondják maguknak.
K. L: A női szexualitás fel- és elszabadult, a határok elmosódtak. Foglalkozásomból kifolyólag több sorozatot is nézek, ugyanannak a kereskedelmi csatornának a két egymást követő műsorában azt figyeltem meg, hogy szinte mindig a nő a kezdeményező fél. Persze ez csak sorozat, de úgy vélem, van köze a valósághoz.
B. ZS: Ezzel nem tudok teljes mértékben egyetérteni. Ha sorozatoknál maradva, a népszerű Szex és New Yorkot vesszük alapul, egy idő után már mindenki férjhez akar menni, gyermeket szeretne. Ez a nők természetes vágya.
- Hol gyökereznek a filmben megjelenő alá-fölérendeltségen, szerepjátékon és erőszakon alapuló szexuális kapcsolatok?
B. ZS: Lehetetlenség lenne megmondani éppúgy, mint a „legősibb mesterség” múltját sem tudjuk pontosan behatárolni. A speciális szexuális helyzetek a prostitúción belül jelentek meg. A nap szépe című klasszikusban a Catherine Deneuve játszotta főhősnőt csak az izgatja fel, ha szexuális tárgyként kezelik a férfiak. Azonban ez egyáltalán nem mindennapi, hiszen a normális házasságokban szexuális téren csak annyira alárendelt a nő, hogy egyfajta társadalmi elvárás a szülés.
- A könyv kapcsán felmerülő kérdés: okozhat-e szexuális kielégülést a nő számára az alárendeltség?
B. ZS: A legtöbb nő nem azért vesz részt ilyen szexben, mert pisztolyt szegeznek a homlokához, hanem saját akaratából. Az ilyen irányultságú emberek könnyen megtalálják egymást, de ki kell mondani, hogy az ilyen közösülés szinte mindig személytelen. Itt nem érdekes a személynek kiléte, gondolkodása, érzelme. Az igazi szado-mazochisták csak az ilyen klubokban, összejöveteleken találkoznak, egyébként élik a saját életüket. A szürke ötven árnyalata ilyen szempontból némileg nevetséges, mert az érintett felek szerelmet a legritkább esetben visznek bele. Magyarországon is van hagyománya a BDSM-együttléteknek, de mindenki azt mondja, hogy a szerző által leírtaknak köze sincsen egy ilyen közösüléshez.
- A filmet itthon is százezrek nézik. A magyar néző számára hol kezdődik az erotika?
K. L: Prűdek vagyunk, ez nem kétséges. 1939-ben Karády Katalin kivillanó lába is hatalmas botrány volt, a Rákosi-korszakban pedig csak „szülni” lehetett a nőnek. Jellemző példa, hogy egy 1950-es évek eleji filmben a Mészáros Ági játszotta fiatalasszonynak az a legnagyobb dilemmája, hogy Rákosi vagy Sztálin képét függessze a szoba központi falára. Ilyen körülmények között nem jelenhetett meg az erotika a filmvásznon. Az első igazán meztelen filmjelenet is egy szadista vesszőzés a Szegénylegényekben, ennek köze sincs az erotikához.
B. ZS: A Ludas Matyi karikaturistái csak a párt jóváhagyásával rajzolhattak mellbimbókat a hölgyeknek, viszont addig fiúgenerációk cseperedtek fel úgy, hogy azt hitték, nincs a lányoknak mellbimbója.
- Brigitte Bardot vagy Marilyn Monroe érzékiséget közvetített a vásznon, A szürke ötven árnyalatának viszont köze sincsen a költőiséghez, a nívós színészekhez.
K. L: Nagyon érdekes kérdés, hogy a híres szexsztárokhoz hasonló mai idolokat be tudták volna-e állítani a filmbe. Az biztos, hogy sokat lendített volna egy ilyen szereplő a filmen. A 9 és 1/2 hét című film jó példa, ott a Mickey Rourke játszotta főhős próbálja felszámolni a Kim Basinger által alakított lány személyiségét. Ez már túlmutat a testen, itt lélektani játékról van szó. Ezzel szemben A szürke ötven árnyalatában nem érzem a valós tétet.
- A szürkében egy férfi testileg és lelkileg bántalmazza szerelmét, mégis Valentin-napra időzítették a filmpremiert. Érdekes.
B. ZS: Mintha bármi köze is lenne a történetnek a szerelemhez! Elismerem, próbálkoznak benne érzelemmel, de az erőszak minden mást elnyom. A pszichológiai dinamikát vizsgálva Casanova és Don Juan között az a különbség, hogy míg az előbbi nagyra értékeli a nőket, addig Don Juan gyűlöli őket. Számára a nők érzelmi szempontból nem játszanak szerepet, neki csak a hódítás számít. A könyv főszereplője, Christian Grey is egyfajta Don Juan, aki csak a megalázásra megy.
- Nőjogi szervezetek bojkottra szólították fel a közvéleményt, mondván a kötözős szexet ábrázoló jelenetek a családon belüli erőszakot propagálják. Jogos a félelem?
B. ZS: Rossz mintát ad, ez tény. De szerintem valós veszély nincs, a fiatalok inkább kiröhögik a filmet, mint kipróbálnák az ott látottakat. Egyébként egészen más fantáziában „átélni” dolgokat, mert a való életben gyakran ki sem próbálnák azt, amiről fantáziálnak. A vágyat és a realitást nem szabad összekeverni. Egy házaspár páciensem a könyvből ihletet merítve kipróbált néhány újdonságot az ágyban. Az egésznek az lett a vége, hogy a kísérletezés vágyfokozás helyett halálfélelmet hozott. Ezt követően közel egy évig nem szexeltek, persze rátevődtek erre párkapcsolati gondok is. Nincs olyan könyv vagy film, amelynek nyomán legalább egy ember ne próbálná ki az ott látottakat. Az igazi veszélyt a túlzott pornónézésben látom, nem az ilyen filmekben. Kapcsolatban élő felnőtt emberek ezrei függenek a pornófilmek világától! Egy idő után károssá válik, mert ezeknek semmi köze az egészséges és egymást szerető partnerek közötti szeretkezéshez.
- Tehát úgy látják, hogy a fiatalok egészséges fejlődését nem veszélyezteti a mű?
K. L: Itt arról van szó, hogy például az interneten ennél sokkal keményebb dologhoz férnek hozzá. Ha nem nézi meg a filmet, attól még tucatnyi más hasonló tartalommal találkozhat a világhálón vagy baráti beszélgetés során. Ennél vannak sokkal durvább filmek is, elég csak Pasolini életművét említeni, különösképpen a Salo, avagy Sodoma 120 napja című alkotást.
B. ZS: Érzelmi zsarolás jelenik meg a könyvben, amely természetesen elítélendő. Viszont mégiscsak szerződésben fektetik le, hogy meddig mehetnek el. Azt szoktuk mondani, hogy minden megengedett egy pár között, de csak addig, amíg mindkét fél önszántából cselekszik. Kialakult személyiségre abszolút nem tartom veszélyesnek, inkább a fiatalokra nézve…de ne hibáztassuk mindenért A szürke ötven árnyalatát.