Már megint új jelszó van a zászlón. Volt már egy millió új munkahely, adósságcsökkentés, rezsiharc, több tisztelet a magyaroknak, keleti nyitás, nemzeti szabadságharc, az ember csak kapkodja a fejét. Túl gyors nekem ez a tempó, de nem merem követni a régi TV-tornák útmutatását (idősebbek abbahagyhatják), mert akkor végképp kimaradok mindenből. Így aztán feszülten figyeltem, milyen új, fényes távlatot nyit nemzetünk számára a miniszterelnöki beszéd.
Megtudtam. Miután egyéb feladatainkkal már végeztünk, a kormányfő kitűzte a legújabbat: „a következő éveknek róluk, a keményen dolgozó emberekről és családjukról kell szólniuk”. Mert eddig nem róluk szóltak, ezt magunk is észrevehettük. De mostantól ők a sztárok.
Az okok világosak. Veszprém után, Tapolca előtt vagyunk, rezeg a politikai léc. A korrupciós botrányok, a Fidesz újgazdagjai legjobban a kis pénzért sokat dolgozók szemét szúrják. Irány tehát a „panelprolik” - illetve dehogy, mit nem beszélek -, irány a keményen dolgozók! Orbánnak abban igaza van, hogy tűrhetetlen a magyar társadalom kasztosodása, a mobilitás, az emelkedés csatornáinak befagyása. Szavai szerint „az egyes emeletek között elromlott a lift”. Még azt sem mondom, hogy ebben a kurzusban romlott el, de azt igen, hogy most még a motort is kilopták belőle a szakképzés lebutításával, a továbbtanulás ellehetetlenítésével, a különbségeket növelő adózással és szociális rendszerrel.
Még ezt is megbocsátanám, ha a jövőre vonatkozó fogadalmaknak nem volna ilyen szörnyű pacsuli szaga. Az émelyítő frázisokkal sem sikerül elnyomni a szavazatszerző PR-igyekezet verítékbűzét. A nagy bugalomban Cameron kormányának 2013-as szlogenje akadt a kezükbe: a „hardworking people”. Annak a kampánynak az indító sípjelét a gazdasági miniszter fújta meg, aki újságírók népes hadának kíséretében látványos körtúrát tartott a dolgozó emberek körében. Elment egy éjszakai pékségbe, bratyizott építőmunkásokkal és egy Tescoban maga vezette a targoncás kocsit. Na most, ezt egy az egyben mégsem vehettük át, hiszen nálunk becsületes kormánytag csak köp egyet a vérünket még vasárnap is szívni akaró Tesco-féle multi üzletközpontok előtt. Az ötlet lényege mégis felvillanyzó volt, annál is inkább, mert a brit kormány a „keményen dolgozók” kiemelt megbecsülésének ürügyén gyorsan leszorította a szociális segélyek plafonját. Mi már ez utóbbin rég túl vagyunk, de azt gyanítom, hogy az új jelszó ismét alkalmat ad majd a nem keményen dolgozók, vagyis a munka nélkül maradtak, rokkantak, nyugdíjasok, szociális támogatásra szorulók további megtaposására.
De nem kell félteni a magyarokat, mi még tovább is fejlesztettük a brit modellt. Elvégre köztudomású, hogy még a forgóajtón is mindenki mást leelőzve lépünk ki. A mi kormányfőnk nem úgy általában a keményen dolgozókat élteti, hanem közülük is azokat, akiknek a kemény munka mellett marad energiájuk politikailag inkorrektnek is lenni. Mert csakis akkor bizonyulnak igaz magyarnak. Holmi gyüttment keményen dolgozókat nem vagyunk bolondok babusgatni, értük sírjon az ő anyukájuk, különben is a gazdasági bevándorlóknak coki. Az pedig, hogy valaki a mi nemzetünk hű fia, onnan ismerszik meg, hogy „a magyar ember természeténél fogva politikailag inkorrekt”. Istenem, még mindig jobb, mintha megint négy nagyszülőt kellene igazolni.
Most, hogy a korrektség dolgában szaktekintély kormányfő eligazított minket, a cél világos: ha boldogulni akarunk, keményen dolgozó inkorrektnek kell lennünk. Ebből végre sokan megérthették, mi velük a baj. Lehet, hogy keményen dolgoztak, de nem voltak inkorrektek. Például akik kínjukban sem kerestek feketemunkát, hanem „korrekten” a legális közmunkára fanyalodtak, megnézhették magukat. A kampányban ugyan majdhogynem rátukmálták a településekre a sok közmunka fedezetét, most ez drámaian megcsappant. Ahogy egy tudósítás összegezte, Budapesten fele annyi lehetőség lesz, mint volt. Ózdon közel 500 közmunkás hely kellene, de csak 114 lesz. Ajkán 200-at kértek, de úgy látszik, csupán 50-et kapnak. Van, ahol februárban kifutott minden előző program, de csak áprilistól lesz keret az újra. Azt már megtanultuk, hogy havi 47 ezerből meg lehet élni, de azt még senki sem mondta meg, hogy a most nettó 50 ezret kereső közmunkás miből tartalékoljon az üres hónapokra.
Na és aki családja megélhetése kedvéért hét közben „korrekten” túlórázik, ne is számítson vasárnapi bevásárlásra. Miért olyan korrekt, miért nem lóg el hétköznapokon? Mivel az új törvény szerint az üzleteket máskor is legkorábban csak hatkor lehet kinyitni, a hatkor kezdődő reggeli műszakba vagy mezőgazdasági munkára indulók – ha „korrekten” nem akarnak elkésni – ehetik egész nap a tegnapi száraz zsemlét.
Hiába, meg kell tanulni egyszerre „keményen dolgozónak” és „inkorrektnek” lenni, az új intelmek szerint. Ha eleget gyakoroljuk, a végén csak sikerül átugranunk a tüzes karikán, amit a nagy magyar cirkuszban a porondmester tart elénk. Csak így kapunk kockacukrot. Na nem sokat, csak annyit, ami megmaradt, miután a bohócok, az erőművészek, a politikai kötéltáncosok és a (konzullá kinevezett) lovak már jóllaktak.
